Fekete István : A sápadt hold feljön…

A sápadt hold feljön messze, az ég alján,
Fent, a magas erdőn minden olyan halvány.
Csendben nyugszik minden, halálos nagy csendben.
Holt hősök mozdulnak a hazai földben,
Idegen vitézek az idegen földben.

A nagy erdőt halkan, mint a sejtés, járja
Hűvös éji szellő, suhanó lágy pára.
Halmok megmozdulnak, göröngyök széthullnak,
Jó magyar vitézek Tisza-Duna mellől,
Csendes orosz hősök Ural-Don tájiról
A hó koronázta oromra indulnak.

Ezek néznek erre, amazok meg arra,
Fel, magas északra, le, messze nyugatra.
Arcuk kipirulnak, szemeik ragyognak,
Örömhírt hoz a szél ennek is meg annak,
S kéz a kézben nyugszik orosznak, magyarnak.

S ők, akik halálos ellenségek voltak,
Recsegő kürtszóra egymásra indultak,
Kezeik egymásnak a vállára téve,
Könnyülten indulnak sötét sír mélyébe,
Hiszen megvan immár a régen várt béke.

(1917)

**

Fekete István nyomtatásban megjelent első verse.

Megjelent a Zászlónk c. katolikus diáklap 1917. évi 1. számában, szeptember 15-én.

Tartalmazza az Összegyűjtött versek (2008) c. kötet.

**

Az illusztráción a kaposvári Hősök temetőjének képe.

„1912-ben kezdődik a temető "katonatörténete". A balkáni háború idején a tartalék hadikórházban gyógykezelt sebesült török katonák közül kettőt temettek ide. Az első világháború alatt a Kaposváron gyógykezelt sebesült katonák közül az első halott, akit a déli temetőbe temettek Balajcza Lajos budapesti népfelkelő.
A háborús terhek fokozódása és a férfi lakosság egyre nagyobb arányú besorozása szükségessé tette idegen munkaerő bevonását is az ipari és a mezőgazdasági munkába. Somogy megyében folyamatosan 10-11 ezer különböző nemzetiségű hadifogoly dolgozott. Ebből Kaposváron 1000-1500 fő volt munkára kirendelve. A hadifoglyok között fertőző betegségek, járványok szedték áldozatukat. Az első hadifogoly halott egy szerb katona volt, akit november végén katonai tiszteletadással hantoltak el. A Déli temetőben mint ahogy az Új Somogy írta "nem múlt el nap, hogy a katonazenekar Beethoven gyászindulójára ne kísért volna egy-egy vitézt a Szigetvári utca végére". Öt évig folyton nőtt a sírok sora. A temetésekre közpénzen az elhalálozások sorrendjében került sor. Barát és ellenség, saját vagy hadifogoly katona így került egymás mellé, immár a halálban megbékélve és fájdalmasan emlékeztetve minden háború értelmetlenségére.” (forrás: http://acenter.hu/kaposvari-Hosok-temetoje-kaposvar-8033/ )