Fekete István: KECSKEFEJŐ
Vacsoracsillag az égen,
Tűz lobban az erdőszélen,
Körülötte pásztorok.
A jószág is lepihent már,
Elhallgatott minden madár.
Csend van, csak a tűz ropog.
Ám az estben madár lebben,
S az árnyéknál csendesebben
A cserény felett lebeg.
S szól a pásztor, a legvénebb:
Na, most aztán figyeljetek,
A kecskét hogy feji meg!
Babona ez – mondja másik,
Mellé hatalmasat ásít –,
Vadászik ez a madár.
Lám, a dúcon szépen megül,
S azért van a jószág körül,
Mert csak itt jár a bogár.
Hallod? Most meg kerreg-perreg,
Közben elmond egy-két verset.
Szerelmes, elhiheted…
Nekünk csúnya, de szép neki,
Hogy a párját hitegeti,
És más nem is érti meg.
Tojását a földre rakja,
Fészek nélkül takargatja,
Mert ruhája oly remek:
Szürkén barnás, mint az avar,
Láthatatlan, mindent takar,
Ha rálépsz, se látod meg.
És ahogy a tüzek múlnak,
Mint az őszben, hogy lehullnak
Éjjelszálló bogarak,
Ez a szép madár is elszáll.
Valahol az Adriánál
Éri már a virradat.
(Keletkezési ideje ismeretlen.)
**
Tartalmazzák a Tarka rét (1973), az Aranymálinkó (1998) és az Összegyűjtött versek (2008) című kötetek.
**
A lappantyú: Költöző madár, amely rigó nagyságú rovarevő. Tollazata barnás-szürkés, kizárólag éjjel él aktív életet (Caprimulgus europaeus).
A lappantyú szinte egész Európában és Közép-Ázsiában elterjedt madár. A lappantyú költési időszaka június és augusztus között van. A lappantyú áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon. A lappantyú másik neve kecskefejő.
**
Az illusztráción egy hosszúfarkú lappantyú (Caprimulgus macrurus) látható.
Kommentáld!