Mondja egyszer édesapám:
- Hallod, fiam, Péter! Kifogyott már a padláson a jó kolbász, étel.
Rakj szekérre két pár ökröt, s fogj be négy zsák lisztet, eredj vélük a malomba, s hoztok, amit visztek
Én a szénahányó villát két marokra kaptam, az ökröket sürge-fürgén szekérkasba raktam.
Befogtam a négy zsák lisztet, s: - Gyí, te! Hojszra, csára!
Oly igaz, mint hogy a nevem Bokorugró Sára.
Pali molnár ül a parton, s mint a szeszgyár, úgy pipál.
Ráköszönök:
- Szép jó estét fényes délben, Senki Pál! A minap még itten láttam, hová lett a malma? Egykettőre megkerítse élve avagy halva!
Mondja erre:
- Biz a malom meghűlt a sok víztől. Reggel, este, éjjel, nappal köhécsel meg prüszköl. Láza is van, s mint egy dézsa, földagadt az orra, elment tán a korcsmába egy kis forralt borra.
Indulnék, de jön a malom szembe: hát hótt részeg!
S azt rikoltja:
- Itt se vagyok, megyek és eprészek!
Úgy elszaladt, hanyatt-homlok, kecskebuckát vetve, mintha várná az oldalban eprészni a medve.
Uccu, én se voltam lusta, a hátára szöktem. Fölzabláztam, kantároztam, aztán köd előttem, köd utánam, elnyargaltunk, s hogy megtértünk este, Pali molnár pipált még s a csillagokat leste.
Az ám, de a két pár ökör, s hol a négy zsák lisztem? Elmentek volt megfürödni lenn a patakvízben. Arra úszott épp egy apró szivárványos ökle, s bendőjében eltűnt a liszt, s apám két pár ökre.
A molnárnak fájt a foga egy kis szekérhúsra, nosza, nyomban leütötte, aztán meg is nyúzta. Nyársra húzta, megsütötte, istenesen beevett!
Mondta is, hogy nem kóstolt még ilyen finom szekeret.
Mit tehettem? Hazamentem.
Édesapám várt már:
- Hát te, fiam, ugyan biza hol a sújba jártál?
Elmeséltem, hogy volt, mint volt, Ő meg nagyot nevetett, s úgy megdicsért,
majd letépte kétfelől a fülemet.
Kommentáld!