A Kis-kevélyi-barlang (más néven Mackó-barlang, Dachstein-mészkőbarlang vagy Csontbarlang) a Pilisben, Csobánka területén található barlang. Hossza 65 m, mélysége 14 m (-3 m, +11 m). 1988-ban fokozottan védett természeti értékké nyilvánították régészeti leletei miatt

A barlangot először Vályi András írta le 1796-ban megjelent könyvében. Novák Dániel 1837-ben megjelent munkájában úgy ír a barlangról, mint amiben négy lóval meg lehetne fordulni. Egyébként mesterséges eredetű barlanghoz hasonlónak látja. Koch Antal 1868-ban járt itt és kutatta át. Majd 1871-ben tanulmányt tett közzé róla – több, másik üreggel együtt. A barlangot először ő térképezi fel. Első régészeti feltárása Hillebrand Jenő nevéhez kötődik, aki 1912-től 1914-ig végzett ásatásokat a bejárati csarnokban. Neki Bekey Imre Gábor, aki a barlangot korábban már átkutatta és a Barlangkutató Bizottság tagja volt, hívta fel a figyelmét az üreg esetleges régészeti leleteire. 1957-ben Vértes László ásott benne. A Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoportjának tagjai 1967-ben szintén feltérképezték az üreget.[2] A legújabb (1998-as) térkép megszerkesztése Szabó Zoltán nevéhez fűződik. A „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport az Országos Meteorológiai Intézettől, Csomor Mihály segítségével egy Assmann-féle szellőztetett pszichrométert kapott, amellyel a hatvanas évek végén mérést végeztek a barlangban.[3] Forgács Jenő vezetésével 1970-ben csapdázásos biológiai gyűjtés történt a barlangban

Az első, aki paleontológiai leleteket talált a barlangban az Koch Antal volt 1868-as kutatása során. A kincskeresőktől feltúrt talajon ősmedvecsontokat gyűjtött. Hillebrand Jenő ásatása során – melyet a Barlangkutató Bizottság megbízásából végzett – sok állat (rénszarvas, ló, barlangi medve, gyapjas orrszarvú, őstulok, hiéna) maradványaira és régészeti leletekre bukkant, amelyek azt bizonyítják, hogy valaha ősember is élt itt. A barlang majdnem egész kitöltését kitermeltette és feldolgozta, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Földtani Intézet is támogatott. A barlang kitöltésének nagysága helyenként 6 méternél is mélyebb volt. Az itt talált 145 darab pilisszántói kultúrát tartalmazó kovaeszköz zöme retusálatlan penge. Ez az egyik olyan barlang, amelynek felső pleisztocén rétegsorai értékes paleontológiai és régészeti leleteket tartalmaztak. A barlangot régészetileg átkutatta még Sashegyi Sándor és Tregele Kálmán 1948-ban (vagy Gaál István, vagy Tregele Károly). Vértes László rétegtisztázó ásatása közben 5 meghatározó réteget különített el 1957-ben.