Szalatnak nevét 1325-ben az Anjou okmánytár oklevelében említették először Zalathna néven. A település ekkor Tolna megyéhez tartozott. 1554-ben egy összeíráskor 12 házat írtak össze a faluban.
A 18. században német telepesek érkeztek a faluba Elzász-Lotharingiából. A 18. században a birtokosa Petrovszky József ezredes volt. Az 1890-es összeíráskor a falunak 764 lakosa volt.
2001-ben a lakosság 8,4%-a volt német nemzetiségű.


A TELEPÜLÉS SZERKEZETE

A község két kis patak enyhe völgyében fekszik, a Kárász – Alsómocsolád és a Köblény – Ág utak kerszteződésében. Természetes kapcsolatai elsősorban Alsómocsoládhoz és Köblényhez kötötték. A településeket összekötő úthálózat a 19. században sokkal gazdagabb volt a mainál, ezek a kapcsolathiányok okozzák a jelenlegi elszigeteltséget. A zsáktelepülésnek csak Kárász felől van burkolt úton megközelítési lehetősége, a régi földutak jelentőségüket elvesztették, alig járhatók.

A falu főutcája a széles Kossuth Lajos utca, melyet kettévág a közepén végigfolyó patak. Ez a „Fősőfalu”. Az utca déli része tovább szélesedik, súlypontjában áll a fasorral is kihangsúlyozott, 1803-ban épített templom. A tér déli határa a Köblénybe vezető, derékszögben leágazó út, ami mellett nem alakult ki beépítés. Az út alatti rész vizenyős, mélyfekvésű, építésre alkalmatlan terület, régen itt volt a Malomárok, több malommal. A bővülő település nyugat felé, a Malomárokkal párhuzamosan, attól északra hozta létre újabb utcáját, az enyhén ívelő Béke utcát, az „Alsófalu”-t. Ennek elején épült ki a „világi” központ, a közintézményekkel. A legújabb utca a Dombóvár – Bátaszék vasútvonal 1873-as megnyitása után alakult ki, a vasútállomáshoz vezető út (a régi Vasút, mai Frankel Leó utca) beépülésével.
Az északi és a déli faluvégen találhatók olyan löszfalak, amelyek pince kivájására alkalmasak, mindkét helyen présházas pincesor épült.
A déli, a Kárászra vezető út mellett hosszan elnyúló pincesort elválasztja a lakóterülettől a vasútvonal. Közvetlenül az út mellett van a vasútállomás.

A külterület tájszerkezete a domborzathoz igazodó. A szenvedélyesen kacskaringózó vasútvonaltól délre eső terület még a Mecsek lábának kopár, gyepes része, ahol művelés alig van. A vasútvonaltól északra a Szalatnaki-patak mélyfekvésű völgyében négy komoly felületű halastó helyezkedik el.
Ettől a mélyponttól kezdve, az emelkedő déli lejtőkön már a szántók és gazdasági erdők az uralkodók.

A külterületi úthálózat nagyon szegényes, az egykori fontos utak, amelyek a szomszédos falvakhoz kapcsolták Szalatnakot (Ág-Kisvaszar, illetve Alsómocsolád-Bikal felé) ma csak terepjáróval járható rossz földutak, sőt vannak eltűnt, beszántott szakaszok is.
Közigazgatási területe keleti határán húzódik zártkertje, kevés szőlővel.