A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit.

NÖVÉNYZETE

A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredménye; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál. A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl. Jellemzőek rá a meredek, kopár mészkő- és dolomitlejtők. A hegység mintegy 200 karsztos barlangot rejt magában.

A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrány, havasalji rózsa és a gímpáfrány ritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis érdekessége a medvehagyma, a budai nyúlfarkfű és a magyarföldi husáng. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Szentendrei-sziget aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak.

ÁLLATVILÁGA

Pirregő tücsök
Sárgahasú unka
Foltos szalamandra
Lábatlan gyík

Állatvilága igen gazdag és változatos.

A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke (Dioszeghyana schmidtii). A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a

kérészek,
álkérészek,
tegzesek,
bolharákok.

A Dunakanyarban ritka csigafajok élnek, mint a bödöncsiga és a rajzos csiga.

Ritkább halfajok:

a legértékesebb faj a petényi márna;
főképp a Középső Ipoly-völgyben él a selymes durbincs;
a Börzsöny tiszta vizű patakjaiban a sebes pisztráng;

A lassabban folyó vizekben sok a ritkább hal:

magyar bucó
német bucó
halványfoltú küllő
homoki küllő
és minden csíkfaj, köztük a ritka balkáni csík

Ritkább kétéltűek (a vizek mentén):

sárgahasú unka,
levelibéka,
foltos szalamandra (főleg a mélyebb tócsák környékén él; leginkább eső után merészkedik elő).

A hüllők közül:

szintén a vizek mentén él a mocsári teknős;
többnyire a patakokhoz közel a törékeny gyík.

Kiemelkedő jelentőségű madárfajok:

kerecsensólyom,
parlagi sas,
kígyászölyv,
haris.

A Börzsöny erdeiben él a védett:

fehérhátú fakopáncs és
vízirigó.

A mocsarakban és nádasokban költ:

böjti réce
tőkés réce

A barlangok denevéreknek adnak otthont:

kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros),
közönséges denevér.

A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő:

erdei cickány,
törpe cickány,
közönséges vízicickány,