A RÁBA

Magyarország 3. leghosszabb folyója, a Duna legjelentősebb magyarországi mellékfolyója. Ausztriában, Stájerországban, a Fischbachi-Alpokban, a Hochlantsch délkeleti lejtőjén ered 1200 m magasságban.


Nem hajózható, de a római korban jelentős szállítási útvonal volt. Ma elsősorban vízienergia- és ivóvízforrásként, valamint mezőgazdasági és turisztikai szempontból jelentős. 1896-ban Ikervárnál a Rábán épült fel Magyarország első, ma is működő vízi erőműve, 2009-ben pedig már az ötödik rábai erőmű, a nicki duzzasztógát mellett épült kenyeri kezdte meg a termelést. A folyó menti települések a Rába-parti kutakból nyerik ivóvizüket és az öntözéses növénytermesztéshez is felhasználják a Rába vizét. Minden nyáron sok fürdőzőt és csónakázni, kajakozni, kenuzni vágyó turistát vonz a folyó annak ellenére, hogy zsilipkamra nélküli duzzasztógátjai a csónakázók dolgát kissé megnehezítik.

ÁLLATVILÁGA

A mederben és kavicságyában rengeteg folyamkagyló található.

A rovarfajok közül jelen vannak a kérészek (tiszavirág, dunavirág), különböző szitakötők, legyek, szúnyogok, a csíkbogár, a búvárpók, különböző levélbogarak, ormányosbogarak, cserebogarak, lepkék, például a bagolylepke, a farontólepke és tarkalepkék, a levéldarazsak, a futóbogarak és a díszbogarak.

A halak közül említést érdemel a ponty, a harcsa, a menyhal, a csuka, a süllő, a márna, a magyar bucó és a német bucó és a keszeg. Hegyvidéki és mocsári halfajok is megtalálhatók, például a törpeharcsa és a compó.

A nedves élőhelyeken béka- és gőtefajok, valamint hüllők élnek, például vízisikló és fürge gyík.

A Rába-völgyben több mint 200 madárfaj él. A kavicszátonyokon jellemző a kis lile és a billegetőcankó, a szakadó partok falába vájt költőüregekben, telepesen gyurgyalag, helyenként egyesével a jégmadár fészkel, a víz fölé hajló ágakra nyárfamag repítőszőréből szőtt zárt, zacskó alakú fészkében függőcinege költ. A part menti ligeterdők méretes fáiba vájt odvakban a fekete harkály jellegzetes, de más harkály-fajok is élnek itt. A partélek bokrosaiban a berki tücsökmadár, fülemüle és barátposzáta, a csalánosokban énekes nádiposzáta és cigánycsuk a leggyakoribb énekesmadarak. A ragadozómadár-fajok közül az egerészölyv, a héja és a karvaly, a baglyok közül a macskabagoly és az erdei fülesbagoly kerül leggyakrabban szem elé.

Az emlősfajok száma meghaladja a harmincat. Megfigyelhető itt a vízi környezethez alkalmazkodott két nagy testű rágcsáló: a pézsmapocok és a hód, valamint a halakat fogyasztó vidra is. A gyakoribb fajok közül említést érdemel még a nyuszt, a nyest, a menyét, a hermelin, a borz és a mókus. Az éjszakai életmódú denevérek gyakran már alkonyat előtt megjelennek ivó helyeiknél a folyó felett.

A hazánkban honos nagyvadak közül megfigyelhető itt a gímszarvas, az őz és a vaddisznó.

NÖVÉNYVILÁGA

Az Alpokalja növényvilágának részét képezi a Rába mentén is élő struccharaszt, a sárgaliliom és a pajzstok.

A gombák közül az ártereken sok helyen megtalálható a mezei szegfűgomba, a parlagi tölcsérgomba, a kerti susulyka, a csiperke, a pöfeteg, a májusi pereszke, a sárga gévagomba és a laskagomba.

Az ártéri erdők szélén számos moha-féle él: pusztai tujamoha, habos ligetmoha, viaszmoha, erdei szőrmoha stb.

Harasztok, zsurlók és páfrányok is mindenütt találhatók a Rába-völgyben.

Az eredeti természetes növénytársulásokra példa a ma már csak a sárvári ártéren élő tölgy-kőris-szil ligeterdő és a Körmend melletti gyertyános-kocsányos tölgyes. A körmendi kastélyparkban 200 évesnél idősebb kocsányos tölgyek is vannak, a 2006-ban elpusztult zsennyei tölgy pedig az ország talán legöregebb és legvastagabb fája volt: kerülete meghaladta a 10 métert.

Válasz