Üveghuta.

Érdekes látnivaló, egyben kellemes túra is az egykori üveghuta helye. Mátraszentimrétől gyalogosan a jelzésen jutunk le a Csörgő-patak völgyébe.

Magyarország területén a Mátrában találjuk a legnagyobb összefüggő erdőket, de még inkább így volt ez évszázadokkal korábban.

A mátrai erdők a korai középkortól sok hasznos nyersanyagot kínáltak az itt élő embernek. A tűzifán kívül a szénégetés, hamuzsírfőzés, valamint az üvegipar kialakulásának egyéb alapvető feltételei adottak voltak. Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt és a bükkfahamuból nyert hamuzsír volt.

A gyártáshoz 2 rész hamut és 1 rész homokot, vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. A homokot, vagy kőzetet vízben tisztították, ehhez jelentős mennyiségű víz kellett.

A középkorban ezért az üveg feldolgozásához szükséges üvegcsűröket a vízfolyások mellé építették, s az üvegcsűrökben három kemence elegendő volt az üvegkészítéshez. A 18. sz. második felétől egy negyedik kemencét is használtak, mégpedig az ablaküveg gyártáshoz. Egy nagyobb üveggyártó területe 10-12 holdat tehetett ki a 18. században.

A Mátra nyugati nyúlványai által körbefogott völgyben, a Kövicses-patak mentén a 18. század első felétől a 19 század elejéig négy üveghuta is keletkezett a hasznosi erdőkben. Közülük legkorábban létesült az az üvegolvasztó telep, amely a pásztói apátság birtokán épült.

Ez a terület napjainkban Mátraszentimre községhez tartozik. Ennek a hutának a felszíni maradványai a falu határában a Hutahely nevű réten, a Hutahelyi-patak és népi nevén Gedeon-pataknak nevezett vizek összefolyásánál a felszínen láthatók voltak

1964-ben, az ásatásokkor. Ez az üveghuta 1741 nyarán létesült, építtetője Dalmata Ferenc, a pásztói apátság jószágkormányzója volt. Az üveghuta 1741-1780 között működött, ám ezalatt az idő alatt a folyamatosan üzemelő erdei üvegcsűr környékéről kipusztították az erdőt.

A hasznosi üveghuták lakosai egyre újabb telepítvényeket hoztak létre, ezek egyike az 1800-as évek közepén „Kevicki Huta” néven szerepel. Alig harminc évvel később e telep helyét már egy összeírás „Ötház” néven jelöli huta nélkül. Ennek a településnek ismeretes egy — csak a helybeliek által használt szlovák — neve, Alkár. Amikor az üveghuta megszűnt, lakott településsé vált, Ötház, vagy Ötházhuta néven — ez ma Mátraszentimre.