A Hortobágy flórája és faunája

A Hortobágy az egyetlen olyan nemzeti park, amelynek területén gazdálkodás folyik. A hagyományos állattartás — a génmegőrzés érdekében nevelt szürke marhák, a tájegységre jellemző rackajuh, mangalica, bivaly és sportlovak tenyésztése — mellett a Hortobágyon található a világ legnagyobb tógazdasága. A halászaton kívül a nádtermesztés is jelentős. A Hortobágy legszebb, legnemesebb madara a daru, amely őszi és tavaszi vonulása idején mintegy ötvenezres rajban lepi el a pusztát, nemzetközi viszonylatban is számon tartott látványosságként. A darvak mellett a Hortobágy jellegzetes madarai a vadlibák, szárcsák, vízicsibék, gémek, ugartyúkok, a ritkán ma is látható túzok, a ragadozók közül pedig a parlagi sas, a kékvércse és a sólyom, amely a pusztaság szélein fészkel. A gazdag flóra és fauna tökéletes és egyedülálló biológiai egységet alkot.

Balassi Bálint a darvakkal üzen távoli kedvesének Negyvennegyedik A darvaknak szól című költeményében:

Mindennap jó reggel ezen repültök el szóldogálván, darvaim!
Reátok néztemben hullnak keservemben szemeimből könnyeim,
Hogy szép szerelmesem jut eszembe nekem, megújulnak kínjaim.

…
Sok háborúimban, bujdosó voltomban, midőn darvakat látnék
Szép renden repülni s afelé hajlani, hol szép Julia laknék,
El-fel fohászkodván s utánuk kiáltván, tőlük én így üzenék.

Arany János: Egy daru, ék csúcsán, a falka vezére.

Petőfi Sándor szerint: Vándor daruid V betűje szállt.

Tompa hozzáadja a hangot, s tegyük hozzá, a kellemes hangulat keltése érdekében, az Alföldi képek-ben: Átvonuló daru egyet-egyet krúgat.

Sőt a daru hangjáról más költő még azt is mondja: Magasan repül a daru, szépen szól.

Szép Ernő így ír a Tüneményben: A darvak, óh, azok a nemes darvak, akiket lesek keresek mindétig a Hortobágyon, akik jobban elbújnak az ember elől mint a grófnék.

Mikor az idén lejöttem, hallottam hogy hetven-nyolcvan darut látni némely nap erre meg arra. De idáig nem sikerült az idén se látnom a darut. Most azt mondják a Kosföld végibe húzódtak a darvak, mert kezdik a tollújokat hullatni, s ilyenkor betegesen óvatosak. Ha szekér közeledik, vagy arra vonul a legelő gulya, ménes, rögtön továbblebegnek. Gyöngén repülnek a hiányos tollazat miatt, azért féltik úgy magukat. Az embert a legmesszebbről megérzik, és ők puskásan sejtik az embert.

Én nem bántanám, én tisztelni szeretném őket messziről.

Szép magyar igét ejtett Szabó Géza ménesmester úr, hogy a darura fordult a beszéd. Azt mondta hogy: most «verzik» a daru. A verzés a madarak tollhullajtását jelenti. Nem tudom honnan ered a szó; talán onnan hogy a madár veri magáról a tollúját? Mert például a daru maga rángatja ki a szárnytollait (és szét is szaggatja, úgy szórja szerte… hogy a nyomába ne essenek a vadászok).

Óh, darvak, darvak, elvisz az Idő benneteket, akár a szél a leverzett tollaitokat.