Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
Elterjedés: Egész Európában, Kisázsióban és Észak-Afrikában költ. Ázsiában Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban mindenütt elõfordul az Alföldtõl, a dombvidéken át, középhegységeink legmagasabb pontjáig.

Fészkelõhely: Eredetileg kifejezetten erdei madár volt. A nagyobb kiterjedésû középhegységi lomb- és tûlevelû erdõket éppen úgy kedveli, mint az ártéri ligeterdõket vagy a kisebb alföldi erdõtelepítéseket. Szívesen megtelepszik nagyobb parkokban, gyümölcsösökben, idõs fában gazdag kertekben, sõt mezõvédõ erdõsávokban és útszéli fasorokban is.

Költési idõ: Április végétõl - melegebb idõjárás esetén április közepétõl - június végéig kétszer költ.

Fészkelés: Fészkét vízszintes ágakra, elágazásokra, mohából, zuzmóból építi, és szõrrel, pihével béleli. A 9-11 cm átmérõjû és 6-8 cm magas fészket csak a tojó rakja. A hím közben hangos énekléssel védi revírjét. A fészek földtõl való távolsága tág határok között mozog. Általában 8-12 m-re fészkel, lehetõleg öreg fákra, amelynek vastag ágán jól el tudja rejteni a fészket. A teljes fészekalj 5, de ritkán 4 vagy 6 tojásból áll. 4-es fészekalj inkább csak a második költéskor fordul elõ. A tojásokat egymást követõ napokon rakja le, és csak a teljes fészekaljon kezd kotlani. A költésben a hím nem vesz részt, hanem ez idõ alatt eteti a tojót, és õrzi a fészek környékét. A fiókák legtöbbször a 13. napon kelnek ki, és 13-14 napos korukban hagyják el a fészket.

Táplálkozás: Fõleg növény-, elsõsorban magevõ. Táplálékát a földön járva szedegeti össze, de rovarokat és más állati eredetû táplálékot is elfogyaszt. Fiókáit hernyókkal, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal eteti.

Állománynagyság: Általános elterjedése miatt az országos állomány nagyságát lehetetlen megadni. Néhány területre vonatkoztatott adatból következtethetünk a hazai állomány nagyságára. Kiterjedt középhegységi erdeinkben ilyen állománysûrûséggel nem számolhatunk, bár ott is rendszeres fészkelõ.

Vonulás: A hazai állomány jelentõs része Olaszországba húzódik télire. Egyes gyûrûzési adatok szerint az Appennini-félsziget csúcsáig is eljutnak, bár többségük Közép-Olaszországban marad. Ismertek dél-franciaországi visszajelzések is. Télen északabbi területekrõl (pl. Oroszországból) érkeznek hozzánk kisebb-nagyobb csapatai.

Védelem: Országos állománya nem veszélyeztetett.