A motívumkincs alapritmikáját és lehetőségeit meghatározó zenekíséret, a tempó és metrum, valamint a tánc formai-szerkezeti vizsgálata alapján e táncok négy, egymástól jól megkülönböztethető rétegre oszthatók:

a) Valódi botoló

A botolók mozgásanyagának legfontosabb rétege a nem szó szoros értelemben vett táncszerű motivika. A táncnak nincs állandó, kötött ritmikája, határozottan kialakult motívumkincse. Inkább csak hagyományos mozgáselemek és gesztusok jellemzik. Ez a mozdulatanyag a párbaj, a verekedés pillanatnyi fordulatainak teljesen alárendelt.

A felsőtest, a karok mozgása sokkal csiszoltabb, közösségileg kötöttebb érvényű s ez eredményezi a párbajszerű botolók egységes elűadásmódját.

A küzdelem a tánc szerkezeti vonásait is alapvetõen meghatározza: felépítésében semminemû kötöttség nincs. Ebbõl következik, hogy az itt tárgyalt valódi botoló táncok tagolása független a zenétõl.

A botoló sajátos, kizárólag e formájához használt dallamanyagát jelentik az ún. botoló, bot alá való, botvágású vagy botos nóták.

A botoló nóták mindig énekelt, szöveges és pergetett dalok.

A botoló nóták sajátos ritmikai kétéltûségrõl tanúskodnak. Ugyanaz a dallam kétféle ritmikai változatban él. Az egyenletes negyed értékekben mozgó (néha pontozott), páros ritmusú formái az ún. dudanóták ritmuskategóriájába illeszkednek. Elõfordul azonban páratlan, hármas lüktetésû változatuk is. A két változat sokszor egyetlen táncon belül jelentkezik. A páros ütemû lassú dallamot a tánc folytán cifrázott, pergetett 3/8-os gyors változata követi. Máskor a lassú páratlan ütemû dallamot a gyors páros forma váltja fel.

b) Kanásztáncszerû botoló

A felsõ-Tisza-vidéki botolók táncszerûbb, lábmotívumokban kristályosabb, fejlettebb csoportját alkotják azok a változatok, amelyekhez a kondástánc, ugrós vagy oláhos néven ismert tánc és zenei anyag kapcsolódik.

A botoló e típusához a 2/4-es ütemû, régi stílusú, fõként kanásztáncdallamok járulnak. Kíséretük esztam vagy gyorsdûvõ.

c) Cigánytáncszerû botoló

A cigányoknál gyakoriak olyan botolóváltozatok, amelyekben a párbajszerûség háttérbe szorul, és a táncosok egyéni mutatványos táncformát járnak. Ilyenkor az ún. cigánytánc motívumkincsét alkalmazzák. E botolóváltozatok metruma, tempója, kíséretmódja egybevág a kanásztáncszerû botolók sajátosságaival. A különbség elsõsorban a dallamanyagban van, vagyis itt elõfordulhatnak mindazok a dallamfajták, amelyek a Felsõ-Tisza-vidéken a cigánytáncot kísérik.

d) Verbunkszerû botoló

A fejlõdés legújabb fázisaként értelmezhetjük azokat a botolóváltozatokat, melyeknek zenéje, tempója, motívumkincse a verbunk és csárdás anyagával egyezik meg, s így szintén metrikus, határozott ritmusú motívumokból állnak.