TERMÉSZET BARÁTI KÖR

Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek

2 mp 10 mp 30 mp

Nyírségi erdő

A NYÍRSÉG

egészére – az erős vízhatású, valamint a szikes és a szélsőségesen száraz buckatetői területek kivételével – többé-kevésbé zárt, összefüggő erdőségek voltak jellemzők az ember megjelenéséig.

A Sóstói-erdő minden bizonnyal egyike a nyírségi őserdők kevés számú maradványának.
Fejlődése szempontjából említést érdemel, hogy nagyon közel – mintegy 4 kilométerre – helyezkedik el a Tisza egykori öntésterületétől (azaz a Rétköz peremétől), ezért közvetlen kapcsolatban volt az azóta már szintén elpusztult magas-ártéri erdőségekkel.

Egy jól ismert anekdota szerint (amely első ízben valószínűleg 1911-ben, a Nyírvidék lapjain látott napvilágot) azonban Nyíregyháza erdeje egy véletlen elírásnak köszönheti a létét.

Eszerint valamikor az 1700-as évek elején a Bécsben lakó földesúrnak elfogyott a pénze, s látván, hogy a mák ára igen magas, elhatározta, hogy nyíregyházi birtokán nagyban termeszteni fogja ezt a növényt.

Írt hát az ispánnak, hogy ezer hektárt azonnal vessenek be mákkal. Mikor egy év után hazaért, döbbenten látta, hogy a mákgubók helyett apró tölgycsemeték díszlenek a hatalmas területen.

Mikor kérdőre vonta az ispánt, kiderült, hogy a földesúr elfelejtett ékezetet tenni az „a” betű fölé: így nem mákkal, hanem makkal vetették be a földet.

Az erdők használata a régi időkben igen változatos volt.

A vízállásokat halastóként, kenderáztatóként, vályogvető helyként, a nedves tisztásokat kaszálóként vették igénybe.

A cserjésekben boronának, seprűnek, vesszőnek vágtak ágakat, a bogyókat festőanyagnak gyűjtötték.

Hosszú időn át dívott a nyírfák csapolása: hordószám szállították a piacra a tavaszi nedvfakadáskor kinyerhető nyírvizet.

Emellett méhészet, gombázás, cserkéreg-nyerés, makkoltatás, legeltetés, vadászat is folyt: némelykor legális, más esetben illegális formában.

A gazdag vadvilágra utal, hogy sokáig farkas és vadmacska is élt az erdőben
Régi kazetták m