Balsa község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az Ibrány–Nagyhalászi kistérségben.

Balsa község Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében található. A Tisza bal partja melletti falu Tokaj felett 15 km-re, már a honfoglalás előtti időkben is lakott település volt.

Közvetlen szomszédságában található a megye névadó községe Szabolcs, ahol még ma is látható az Avarok korabeli földvár. Balsa község lakossága a jó termőföld adottságait és jó domborzati fekvését kihasználva főleg mezőgazdasági tevékenységet folytat.

Balsa a korábbi időkben fontos tiszai átkelőhely volt, különösen az 1900-as évek elején megépült gyönyörű Balsai Tisza-híddal.

Így a Nyírség-Zemplén-Felvidék kapcsolat a keskeny nyomtávú vonattal és kövesúttal akadálytalanná és gazdaságilag rendkívül előnyössé vált.

A hidat 1944-ben a németek felrobbantották, azóta sem épült újjá.

Balsa nevével a 13. század végén találkozhatunk először. Eredetéről pontos adatok nem maradtak fenn. A település elnevezését Bulcsú vezér-től származtatják. Ezt azzal támasztják alá, hogy Árpád fejedelem a „Véresszájú zászlótartónak” Bulcsúnak adományozta a települést.

Régi oklevelekben, mint átkelő és vámhely van említve. 1291-től a Szente-mágnás nemzetség szabolcsi ágának a tulajdona lett. Később a Petneházi család, majd az egri káptalan a földbirtokos.

1648-ban a sárospataki Rákóczi uradalom jobbágyfaluja. 1708-ban a II. Rákóczi Ferenc által adott privilégium, nemcsak a megyei igazgatás és igazságszolgáltatás alól mentesítette a hajdúvá lett mezőváros lakóit, hanem az uradalom tisztjeinek hatalma alól is.

1720-ban a kincstár lakosokat telepített a faluba.

1836-tól kezdve a gróf Dessewffy család bírtokolja Balsa községet. Ebben az évben tűz martaléka lett csaknem az egész település.

1848. december 31-e után az Országgyűlés Debrecenbe tette át a székhelyét.

E városból csakhamar átsugárzott a nemzeti önvédelem és a szabadság iránti rajongó vágy.

Erre szükség is volt, mert Mészáros Lázár serege a kassai veszteség után Tokajig húzódott vissza, ahol január 19-én Klapkának adta át a fővezérséget.

Klapka György január 23-án átkelt a Tiszán mészáros tábornok szétzüllött hadával és főleg a Tisza-vonal megvédéséra szorítkozott, seregét a folyóval szemközt Rakamaz és Balsa között állítva fel.

Itt verte vissza Schlik tábornok támadásait. E harcokban vettek részt a balsai 48-as honvédek s ennek köszönhető, hogy a vármegyét nem fenyegette több veszély közvetlenül és egészen az orosz sereg bejöveteléig megmenekült a térség a háború borzalmaitól.