Köszönöm szépen a tájékoztatást drága Marika és Zsuzsa.
További kellemes napot kivánok Mindkettőtöknek!

Előzmény

Válasz

Köszönöm a helyreigazítást, elnézést kérek a félretájékoztatásért, de legalább így mindkét elnevezés fogalma tisztázásra került...

Válasz

Nem egészen!A kaszás háznak semmi köze az esztenához.A kaszás házakat a kaszálókra szokták építeni.Ezekbe a házikókba húzódnak meg az emberek sokszor éjszakára is,ha messze van a falutól a kaszáló.Reggel korán kelve kezdik ismét a kaszálást,nem vesztegetve az időt és fáradságot azzal,hogy a több kilóméterre levő faluból felszekerezzenek.Megtörténik,hogy amig be nem fejezik a fű lekaszálását és összegyűjtését ott maradnak.Vannak helyek,ahol csürt is épitenek a házak mellé,ahova berakjáj a szénát és majd onnan szállitják le idővel.

Válasz

Kielégitő magyarázat :-) köszönöm Zsuzsikám.
Azt tudtam ,hogy az esztenna ,,sztána" mi, de azt nem tudtam ,hogy
,,kaszás ház" -nak is hivják!
Legyen szép a napod!
puszi

Előzmény

Válasz

Erzsike a kaszás ház, az esztenán álló ház neve.

A Magyar Néprajzi Lexikon ezt írja:

ESZTENA, ISZTINA, SZTINA

a fejősjuhászattal kapcsolatos szállásgazdaság, elsősorban az a legelőterület, ahol az esztenaház áll. Kissé tágabb értelemben e fogalomba beleszámít a szállásgazdaság egésze: építmények, legelő, nyáj, munkaerő.

Az esztena voltaképpen évszaki jellegű (fejési idényben) fiókgazdaság, amely egy vagy több tulajdonképpeni gazdaság tartozéka, azoktól térbelileg elszakítva.

A pásztorok a nyájjal az esztenázás idején nem térnek haza naponta az anyagazdaságba, vagyis az esztena ideiglenes lakhely (szállás) és munkahely, amelynek személyzete, élén a bács vagy major nevű juhásszal végzi az állatok legeltetését, fejését és a tejtermékek készítését.

Esztenák Erdélynek főleg havasokban bővelkedő vidékein mindenütt tömegesen voltak, de általánosan fellelhetők a két- és háromnyomásos határhasználat idején az ugarlegelőkön is; például a Mezőségen.

Az É-i-Kárpátok lengyel és szlovák lakosságánál éppúgy elterjedt volt, de maga az esztena kifejezés helyett ott a magyar szállás hangtani megfelelőit (salaš stb.) használják.

Az Alpok vidékén az esztena megfelelője – tehéntartással kapcsolatos – a Sennerei. (→ még: esztenaközösség)

ESZTENAKÖZÖSSÉG

juhtartó gazdák társulása, amely közös → esztenát létesít, ill. működtet. Hagyományos termelési szövetkezet, az ún. autonóm gazdasági közösségek egyik, Erdélyben általánosan elterjedt változata.

Az állattartó gazdatársulások a → gazdaságok egyik sajátos típusa, alfaja.

Az esztenaközösség gazdasági feladata – a gazdaságoknál írtakon túlmenően –, hogy a közös (egyéni tulajdonban levő állatokból egyesített) fejőnyáj tejének feldolgozását és a tejtermékeken való osztozást is szabályozza.

Ebben különbözik az alföldi nem fejős nyájak szállásgazdasági tartására létesült gazdaságoktól, de az alföldi hagyományos fejőnyáj-társaságoktól is; az Alföldön ugyanis a fejőnyájakat rendszerint a települések közelében fejték meg, s a tejet nem a szálláson dolgozták fel, hanem bevitték a soros gazdához, s ott a háztartásban került feldolgozásra.

Az erdélyi esztenaközösségek számára azonban a legfontosabb közösségi szabályozást igénylő kérdés a tej vagy tejtermékek elosztása volt, s az esztenákat, ill. esztenaközösségeket eszerint is különböztették meg, a bonyolult lokális elosztási rendszerek szintén lokális megnevezései szerint (pl. derék-, szer-, mértékes esztena).

Az esztenaközösségek általában fogadott pásztorral végeztették a legeltetést és a tejfeldolgozást, helyenként különböző mértékben azonban a gazdák is kivették részüket a tejfeldolgozásból, különösen a szeresztena rendszerénél.

Az esztenaközösség egészének vagy kiküldött bizottságának felügyelete mellett történt a juhok szezoneleji próbafejése, amelynek eredményétől függött a termékekben való részesedés mértéke.

Az esztenaközösségnek kellett biztosítania a tejfeldolgozás eszközkészletét és az esztenaházat is. Az esztenaközösségek (Székelyföldön: társaság, gazdaság, juhnyájgazdaság, cimboraság, cimboraszer; tagjai: esztenás társ, tag, cimbora, gazda) egyik tagjukat vezető gazdának választották (főgazda, esztenabíró, majorbíró), aki kifelé és a pásztorok felé az esztenaközösséget képviselte.

Az esztenaközösségek szükség szerint gyűléseket tartottak (juhgyűlés, majorsággyűlés), amelyen minden tag részt vett.

Egy-egy községben szükség szerinti számban voltak esztenaközösségek; néhol a falu hagyományos közigazgatási egységei (tízes) szerint – s ilyenkor az esztenaközösség ügyeit azon tízesgyűlés intézte –, másutt a falu települési egységei szerint (alszeg, felszeg) jöttek létre, kivételesen erősebb rokonsági hangsúllyal (Szentegyházasfalu a Hargitán), de mindig egy falun belüliek tartoztak egy esztenaközösségbe.

– A havasi esztenákon kívüli esztenáknál – tehát a Székelyföldön, régebben a nyomásos forgórendszerű szántóhatáron levő esztenáknál, a Mezőségen pedig általában – az esztenázás idénye egyidejű volt a → kosarazáséval.

E helyeken az esztenaközösség szabályozta a kosarazás elosztását is, ami működésében, a tisztségviselők megnevezéseiben stb. is kifejezésre jutott.

Gyergyóban voltak tehénesztenák is, ezek a 20. sz. kezdete táján keletkeztek csak a juhesztenák mintájára, azok szókincsével; esztenaközösségek azonban ezzel kapcsolatban nem épültek ki, mert a tehénesztenákat vállalkozó típusú bácsok létesítették, akik az egyes állattulajdonosokkal egyénileg egyeztek meg. – Irod. Kós Károly:

A kalotaszegi kosarazó juhászat (Miscellanea Ethnographica, Erdélyi Néprajzi Tanulm., szerk. Gunda Béla, Kolozsvár, 1947); Földes László: Esztena und Esztena Genossenschaft bei den Szeklern (Viehzucht und Hirtenleben, in Ostmitteleuropa, Bp., 1961); Beiträge zur Frage der Esztena Genossenschaften (Melkengenossenschaften) in der Siebenbürger Heide (Viehzucht und Hirtenleben, szerk. Földes László, K. Kovács László, Gunda Béla, Belényesy Márta, Bp., 1961).

Válasz

Mit jelent az ,hogy ,,kaszás ház"? Talán itt hagyta a kaszát és egyébb szerszámot?

Válasz