Dr. v. Nagy Jenő: NYÁRIDŐBEN
Kedvelem cirógató, fénylő napjait,
A hajnali friss párát, üde cseppjeit.
Csalogat a határ, zöldellő erdő, rét,
Varázslattal tölti el az ember lelkét.
Jókedvem lesz, s kitárul érző szívem,
Csodálatos természet áldását érzem.
Kedvelem verőfényes, s forró napját,
Hallgatom a daloló mezei pacsirtát.
Bűvkörében kéklő tiszta égre nézek,
Pici madárkánktól szívből jön az ének.
Nyáridő dalos napjain boldog vagyok,
Ezek örömteljes, vidám pillanatok.
Kedvelem a simogató nyári szellőt,
S a lágyan tovaszálló illatfelhőt.
Serkenő fűben érlelődő szamócát,
Szomolyai cseresznyét, illatos málnát.
Jó lenne szárnyakkal virágra repülni,
Illatozó nektártól vígan szenderülni.
Elbűvölve nézem a ragyogó égképet,
Színes pillangókat, s tarka lepkéket.
Piros pipacsmezőt, vadvirágos réten,
Gyönyörűséget, délibáb légtükrében.
Mézédes gyümölcsöt szívogat a darázs,
Lábunk alatt a homok, mint izzó parázs.
Tüzes napfény búza, s gyümölcsérlelő,
Gazdagon díszlik a szántóföld, s mező.
Aranyló élet a dúskalászú búza,
Szorgos szántó-vető hálával aratja.
Malomban őrlik lisztté a drága magot,
Áldott, ki új kenyeret, életet adott!
Kedvelt évszakunk gyorsan elillanó,
Tovatűnő, de emléke maradandó.
Élvezzük egyedi, mulandó varázsát,
Fogadjuk magunkba ezernyi csodáját!
Hozzon derűt, örömöt, s boldogságot,
Büszkén öleljük át e cudar világot!
Heves, 2000. június
Kommentáld!