Az Azték Birodalom elhelyezkedése

Az aztékok indián törzse az amerikai kontinens egyik legkiterjedtebb bennszülött civilizációját hozta létre a 14–15. században. Birodalmukat katonai hatalomra alapították a Mexikói-fennsíkon, a mai Mexikó középső és délebbi részén, a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között. Magukat mexikáknak nevezték, a legenda egyik változata szerint Vitzilopocstli, a törzs főistenének, és egyúttal a harcosok patrónusának utasítására. Az "azték" név a monda szerinti előző hazájukra, Aztlán-ra utal. (Aztlán jelentése: A gémek otthona.)

Fővárosukat, Tenocstitlánt a mai Mexikóváros helyén, egy szigeten építették fel. Onnan kiindulva főként déli és keleti irányban hódítottak területeket. Vallási-társadalmi berendezkedésüket, társadalmuk törvényi alapjait a korábban itt élt olmékoktól, és a későbbi, harcosabb szellemű toltékoktól örökölték, illetve vették át.

A Birodalom kialakulása

Mexikói-medence és Tenocstitlán a spanyol hódítás idején

A 2–12. században vadász- és gyűjtögető nomád népekkel (összefoglaló nevükön a csicsimék-ekkel) éltek együtt Mexikó északi fennsíkjain, majd dél felé húzódtak. Itt ütköztek össze a toltékokkal, egy hozzájuk hasonlóan agresszív törzzsel (fővárosuk a Mexikóvárostól északra fekvő Tula volt). Idővel az aztékok sikeresen leigázták őket, és átvették katonai szervezetrendszerüket.

A 13. században nyomultak be a Mexikói-felföldre, és alig száz év leforgása alatt uralmuk kiterjedt a mai Guatemala határáig.

1300 előtt alapították első fővárosukat, a dombos vidéken fekvő Csapultepecet (jelentése: A szöcskék dombja). Később a Teskoko-tó nyugati partján telepedtek le.

A 14. század elején visszavonultak a tó jól védhető szigeteire, és ott alapították meg 1325-ben Tenocstitlánt, ahol ma Mexikó fővárosa fekszik. Katonaállamuk részben más városokkal kötött szövetségben, részben folytonos és igen agresszív hódításokkal számottevő birodalommá nőtt, amelynek lényeges bevételi forrása a leigázott népektől szedett sarc volt.

1372-ben választották meg első uralkodójukat, Akamapicstlit (uralkodása: 1376–1395).

1428-ban megalakították Tenocstitlán, Teskoko és Tlakopán városállamok katonai szövetségét, amiben a vezető szerepet Tenocstitlán vívta ki. Ezzel megalapították az Azték Birodalmat, amely 1521-ig állt fenn. Legnagyobb területét az 1502-ben hatalomra került II. Moctezuma király idején érte el: határait két óceán mosta, lakóinak száma elérte a 2 millió főt.

Az azték királyok:

• Acamapicstli (1376–1395)
• Vitzilivitl, Acamapicstli fia (1395–1416)
• Csimalpopoka, Vitzilivitl fia, Akamapicstli unokája (1416–1427)
• Itzkoatl, Akamapicstli fia (1427–1440)
• I. Moktezuma, Vitzilivitl unokája (Ilvikamina fia, 1440–1469)
• Asajakatl, Itzkoatl unokája (1469–1483)
• Tizok, Asajakatl öccse (1483–1486)
• Avitzotl, Asajakatl öccse (1486–1502)
• II. Moktezuma, Sokojotzin (Asajakatl fia, (1502–1520)
• Kvitlávac, II. Moktezuma öccse, (1520)
• Kvauhtémok, Avitzotl fia, trónfosztva, †1525

Azték harcosok

Az Azték Birodalom lakóinak kultikus életében, vallásában mindig is központi helyet foglalt el a véráldozat. A vérnek mitikus őserőt tulajdonítottak: úgy hitték, a vér működteti az egész mindenséget, ez az az életnedv ami erőt ad a létezésnek.

Az aztékoknak - a hódító beállítottságú rómaiakhoz hasonlóan - rengeteg istenük és istennőjük volt, akiket mind egy vagy több tevékenységhez, illetve természeti jelenséghez kapcsoltak. Hitük szerint a bőséges termés, a katonai siker, az egyéni boldogulás, egyszóval életük minden elképzelhető eleme egy-egy megfelelő isten kegyétől függött.

Társadalmi fejlődésük során isteneik panteonja egyre gyarapodott: mivel gyakran a meghódított területek vallási kultuszait is beolvasztották a magukéba, számos isten szinte ugyanazt a feladatot látta el. Az istenek szövevényes viszonyban álltak egymással az általuk patronált jelenségek, "felügyelt" dolgok, vagy rokonság alapján. Sok isten a földművelés valamilyen ágának felelőse, védelmezője volt, mivel ez volt az aztékok megélhetésének alapja.

Az aztékok hitvilága átfonta életük minden eseményét. Vallásuk korántsem csupán a birodalomépítő küzdőszellem fenntartását biztosította, hanem egységes és átfogó világképet nyújtott a népnek, rugalmassága fejlett társadalmi rendszer kialakítását tette lehetővé. A vallás valójában nem vált külön a törvénykezéstől—inkább a birodalom rendjét szolgálta. A bűn és egyéb kihágások megtorlása, a túlvilági és a mindennapi élet rendje egyszerre tartozott a törvénykezésre és a hitre.

Eredetmítoszuk szerint napistenük, Vitzilopocstli arra utasította őket, ott telepedjenek le, ahol egy különleges jelre bukkannak: egy kaktuszon ülő, kígyót tartó sasmadarat fognak látni. 1325 körül az aztékok meg is találták a madarat a kígyóval a Texcoco-tó egyik mocsaras szigetén, és a helyszínen megalapították Tenochtitlánt, „a Fügekaktusz helyét”.