Cseszneki vár
A cseszneki vár Bakony hegységben, a Győr és Zirc közötti út mellett, Csesznek község felett található középkori vár.
Története
A cseszneki vár
Csesznek, várrészlet
Ez az erődítményünk az 1241 – 42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bána nembeli Cseszneki Jakab királyi kardhordozó (ensifer regis) emeltette 1263 körül egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A vár első említése egy 1281-es oklevélben maradt fenn, amely szerint Jakab fiai közösen használhatták a várat.
1315-ben a Csákok elfoglalták a várat, de 1323-ban Lampert országbíró visszaítélte Csesznek Mihály és fia Cseszneki János részére a birtokot, ők azonban még ez évben eladták várbéli birtokukat a Csák nemzetségnek Pázmándfaluért és 100 ezüstdénárért. Károly Róbert király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban bővelkedő területet.
1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának adta át, azok délvidéki birtokaiért. A vár a Garai család birtokában maradt 1482-ig, a fiúág kihaltáig. 1483-ban a Szapolyai család uralta.
1527-ben I. Ferdinánd foglalta el, így idegen kézre jutott. Cseszneket és uradalmát Bakics Pál kapta meg, aki haláláig 1537-ig birtokolta. Rövid ideig Török Bálint kezén is volt a vár, majd 1540-ben Csaby István kapta, aki Eger főkapitánya volt. Később a Csaby–Wathay családok kezére került.
A 16. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek – Wathay Lőrinc
várkapitány vezetésével – végvárként védelmezte az országot. Életét egy
tragikus baleset oltotta ki, 1573-ban bortól ittasan örömében egy régi
puskaporral töltött ágyút akart elsütni, amit a mellette álló pattantyús
vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a fáklyát kezéből kikapva,
meggyújtotta a kanócot, mire a löveg hatalmas robajjal szétrobbant,
megölve mindkettőjüket.
1594-ben Győr elestét követően a vár török kézre
került, de már 1598-ban sikerült visszafoglalni. A 16-17. század
fordulóján a vár a gróf Cseszneky család birtokában volt. 1605-ben meghódolt Bocskai István csapatai előtt, 1619-ben pedig Bethlen Gábor vezérei, Haller György és Fekete Péter foglalta el a várat. Az 1622-es nikolsburgi béke alapján ismét királyi birtok lett. A Rákóczi-szabadságharc
idején a várban lőszer- és élelmiszerraktár működött, de hadifoglyok
gyűjtőhelye is volt. 1708-ban a császári hadak hiába ostromolták, de
1709-ben sikerült bevenniük
A háborús idők elmúltával a vár szerepe megváltozott, a zordon kővárat az Esterházy grófok egy kényelmes lakhatást biztosító barokk kastéllyá alakították át. Korabeli források szerint 1780-ban
elköltözött a főúri család, de még szolgaszemélyzet használta a
helyiségeket, melyeket egy harminc esztendővel későbbi földrengés, majd
tűzvész tett végképp lakhatatlanná. Az 1967-69-es feltárás során sikerül
információkat gyűjteni a vár 13. századi állapotáról, annak ellenére,
hogy a fellelhető romok nagyjából a 16. századi állapotnak felelnek meg.
Leírása
A régi, 13. századi vár alapfalai a felső vár délnyugati része alatt
húzódtak. A feltárt nyomok szerint a téglalap alakú építmény a felső
várnál lényegesen kisebb volt, amelyek harántfalak osztottak kisebb
helyiségekre. Ezt a várat a 14. században teljesen lebontották.
A 15.
század eleji vár új alapokra épült. Az alaprajza egy téglalaphoz
csatlakozó ötszöget formázott, középen belső udvarral. A déli oldalon
alacsonyabb gazdasági épületek húzódtak, a többi fal a vár lakóépületeit
rejtette. A déli oldalon egy félkör alaprajzú kis torony is állt.
Az
északnyugati bejáratot valószínűleg felvonóhidas kapu védte, melynek
Garai-Cillei címeres szemöldökköve máig fennmaradt. A felső vár néhány
szép faragású kőtöredékét a Nemzeti Múzeumban őrzik; ezekből a
történészek arra következtetnek, hogy a vár hajdani külleme tükrözte az
építtető Garai nádor gazdagságát.
Forrás
- Várépítészetünk. Főszerkesztő: Gerő László, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975, ISBN 963-10-0861-4, 120-125. oldal
Kommentáld!