Fekete gólya
A fekete gólya (Ciconia nigra) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Nyugat-Európában csak Spanyolországban és Portugáliában fordul elő, kelet felé azonban elterjedt egészen Észak-Kínáig. Síkságon és hegyvidéken egyaránt előfordul.
Megjelenése
Testhossza 90-100 centiméter, szárnyfesztávolsága 145-155 centiméter, tömege 3000 gramm. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös.
Életmódja
Elsősorban a vizes élőhelyek közelében elterülő erdőket kedveli. Fontos számára a háborítatlanság, az ember
jelenlétét nem szereti. Élőhelyét elsősorban a fakitermelés
veszélyezteti, hiszen a fészkét akkor is elhagyja, ha a közelben
kivágják a fákat.
Sekély vízben kutat élelem után, előszeretettel vadászik kisebb gerincesekre, vízirovarokra. Olykor a fészkelőhelye közelében elterülő mezőgazdasági területen egerészik gémekkel, fehér gólyákkal egy csapatban.
Augusztusban ártereken, holtágakban gyülekezik, sokszor a gémekkel alkot egy csapatot. Közép- és Dél-Afrikában telel ki, majd április elejére érkezik vissza Európába.
Szaporodása
Gallyakból álló fészkét a lombkorona alsó részébe, egy kihajló vastag
ágra rakja. Ha a fészek elpusztul, ritkán épít újat, inkább elfoglal
egy másik, elhagyott fészket. A 3-5 tojásból álló fészekaljon a szülők
felváltva ülnek. Miután a 30-35 napos költési idő leteltével a fiókák kikelnek, a tojó vigyáz rájuk, míg a hím eleséget hord. Később már felváltva hordják a táplálékot. A fiókák július közepén hagyják el a fészket és megtanulnak önállóan táplálkozni.
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon kis állománya él, költ a Hanságban, a Vendvidéken, az Őrségben és a Szigetközben, a Felső-Tisza vidékén, a folyókat kísérő erdőkben.
Képek
Lásd még
Források
Fekete gólya
Kommentáld!