Fogarasi vár
A Vörös-torony, előtérben a Szabó János-bástyával
A Tömlöc-bástya, jobb oldalt a kapubástyával
Az első emeleti loggia
A fogarasi vár Fogaras város központjában található várkastély.
Politikai és hadászati jelentősége
A kapubástya
Legfőbb tisztviselője, a fogarasi kapitány (később általában fő- és alkapitány) Fogaras vidékét is irányította. A tisztséget több híres történelmi alak is viselte, így Tomori Pál, Kemény János és Bethlen Gábor. A provisor az uradalom jószágigazgatója volt, az udvartartást az udvarbíró, a várat katonailag (az általában két) porkoláb vezette.
Majláth István (aki magát „liber dominus terrae Fogaras, Vaivoda Transilvaniae et Siculorum Comes”-nek írta), Bekes Gáspár és Vitéz Mihály kezdeményei után I. Apafi Mihály
itt rendezte be udvartartását, és az ő uralkodása jelenti a vár és
Fogaras város történelmének fénykorát. Tíz országgyűlést tartottak falai
között, ide érkeztek és itt szálltak meg a külföldi követek.
Fogaras várát története folyamán többször ostromolták, de puszta
fegyveres erővel sosem sikerült elfoglalni. Néhány konfliktus valódi
várostrom mivolta kétséges, és olyan konfliktus is akad, amelyről kétes
hitelű forrás számol be. A vár jelesebb ostromai a következők:
- 1530-ban török és havasalföldi erők vették benne ostrom alá Majláth Istvánt.
- 1540-ben ugyancsak Majláth-ot ostromolta három hónapig Török Bálint és Báthory István.
- 1541-ben Petru Rareș, Radu Paisie és Küçük Bali bég körülzárta, Majláth-ot csellel elfogták és kiadták a szultánnak.
- 1573-ban a humanista Abafáji Gyulai Pál, Bekes Gáspár
híve két hét után feladta a várat 22 ágyúval lövető Bánfi Györgynek és
Vadas Mihálynak. Magának Bekes Gáspárnak, akinek vagyonfosztását az
országgyűlés mondta ki, az ostrom kezdetén sikerült az északi kiskapun
keresztül kiszöknie és gyalog eljutnia Kassára.
- 1658-ban a török büntetőhadjárat során Mehmed pasa vette ostrom alá, de nem tudta bevenni.
- 1661. november 1-jétől 7-éig vagy 14-éig Ali pasa serege ostromolta, amelynek a benne állomásozó császári katonaság föladta.
- 1705 júliusában a kurucok is megpróbálták bevenni.
- 1849. március 17-én Carl Brukenthal feladta Bemnek, aki néhány napot időzött a várban.
1721-ben Fogarast nevezték ki a román görög katolikus püspökség székhelyének, és a püspök rezidenciáját a vár déli szárnyának első emeletén rendezték be. Valójában már Pataki püspök szívesebben időzött Alsószombatfalván, Inocențiu Micu-Klein pedig székhelyét 1737-ben áthelyezte Balázsfalvára.
Leírása
Egy belső, négysarokbástyás, trapéz alakú, három emeletes várkastélyból és az azt körülvevő, szintén trapéz alakú, három füles bástyával és egy óolaszbástyával erősített külső várból áll. A belső várkastély sarokbástyái sokszögűek, bennük ágyúállásokat helyeztek el. Közülük az ún. Vörös-torony (Tárház-bástya)
ötemeletes. Az épületegyüttest a 17. század óta csak kevés módosítás
érte, akkori képét és helyiségeinek rendeltetését pedig aprólékosan,
töviről-hegyire ismerteti az uradalomnak a századból fennmaradt több
birtokösszeírása.
A bejárás a keleti oldalon nyílt, egy fahídon keresztül. A hat méter
mély várárkot már 1637-ben is kövek burkolták, vizét egy csatornán
keresztül az Oltból, később részben, egy másik csatornán keresztül egy ma már nem létező tóból kapta. Az árokban hattyúkat
tartottak, amelyek hallal való ellátása részét képezte a vár rendes
kiadásainak. A külső falak a keleti oldal kivételével hat-nyolc méter
magasak, és két, mai formájukban téglából készült köpenyből állnak,
amelyek közét földdel töltötték fel. A külső köpenyt magasabbra
építették, és így pártázatot képez. Keleten a fal csak négy méter
széles.
A külső vár főbejáratát 1630-ban még egyszerű sorompó védte,
ennek a helyén 1656-ban már kétszárnyú, kisebb ajtónyílással ellátott, zsindellyel fedett kapuzatot találunk, 1676-ra pedig barbakán épült. A belső vár keleti oldalán épült kaputorony bejáratát felvonóhíddal látták el. A torony emeletén laktak a vár porkolábjai. A külső vár három füles bástyája a délkeleti sarkon a Báthori-, később Doboló-bástya, a délnyugatin a Szabó János-bástya[2] és az északnyugatin a Csatornyás-bástya (1625-ös felirattal; kútjáról először 1766-ban írtak).
A közönséges óolaszbástya az északkeleti sarkon a Bethlen-, későbbi nevén Sütő-bástya (mivel 1632-től három sütőkemence működött benne). A bástyák feljárója eredetileg fából készült. Kazamatáikban két-két ágyúállás helyezkedett el. A külső várudvar északi oldalán állt építmény első szintjén a darabontok laktak, emeletét gabonaraktárként használták. A déli oldalon álltak a konyhai helyiségek. A várnak Bethlen Gábor
idejében három konyhája volt, egy magyar és két német – utóbbiak közül
az egyik a fejedelemasszonyé. Északon, a várárok külső oldalán U alakú huszárvár
védte az Olt révjét. Benne istállókat és kovácsműhelyt helyeztek el, a
várárok felé néző udvarára kutat fúrtak, és egy fahíd kötötte össze a
várral. Ezt a huszárvárat 1676-ban már nem írták össze, de a vár első,
1691-es térképe még jelöli mint „romos istállók”-at.
A belső vár külső homlokzatait eredetileg kifestették. Innen ered a sarokbástyák Vörös-torony, Tarka-bástya, Fekete-bástya elnevezése. A festésből az északi szárnyon, az első emelet fölött, a Tarka-bástya közelében látható némi fehér–vörös rombuszdíszítés. 1637-ben a várat cserép, a déli oldalon zsindely
fedte. A külső fal és a szobák között kis kamrácskák helyezkednek el,
ahonnan a kályhákat fűtötték és ahol a tüzelőt is tartották. Kifelé
nyíltak a vár kéményei is, a Tomori-bástya ma már nem létező, a bástya
közepén kivezetett kéményének kivételével.
Az udvart patakkővel rakták
ki, és itt fúrták a vár kútját is, amely bronz hajtókerékkel és két
vederrel volt fölszerelve. A vár legvonzóbb építészei eleme a déli
szárny kettős, késő reneszánsz loggiája. Ez Báthory Boldizsár
idejéből való, amint arra több Báthory-címer is figyelmeztet. Az
emeleti tanácsteremben, a vár legnagyobb helyiségében tartották a
fogarasi országgyűléseket is, miután Apafi kétszáz főre emelte a követek
számát. A sarokbástyák közül a legmagasabb a délnyugati Vörös-torony,
amelynek alapja még kör alakú, de felső két emelete már sokszögűre vált.
Ezt 1632-ben még „aranyos tárház”-nak nevezték, valószínűleg korabeli,
aranyszínű festéséről.
A 17. század első feléig a toronyban is volt egy,
de inkább két lépcső. Az egyik több lépcsőfordulóból állt, és 1656-ban
már nem létezett. A másik valószínűleg csigalépcső volt, és az 1632-es
leltár szerint egy titkos, kárpitozott ajtó mögül nyílt. (Ugyancsak
elbontották az északi szárny egykori csigalépcsőjét.) A toronyban
1767-ben harangos óra működött, tetejét aranyozott vagy rezezett gömb és
szélkakas díszítette. Egykori stukkódíszítéséből a harmadik szinten maradt meg egy napábrázolás töredéke.
Brandenburgi Katalin (aki sokat tartózkodott a várban) 1632-ben a nyugati szárny első emeletén lakott, felette, a másodikon helyezkedtek el férje, Bethlen Gábor szobái. Valószínűleg ezekben készítették külföldi mesterek az első erdélyi stukkókat. Lorántffy Zsuzsanna 1632-ben a nyugati szárny első emeletén élt, és egy már nem létező lépcsőn juthatott le a belső udvarra. Fia, II. Rákóczi György a nyugati szárny második emeletén, Bethlen Gábor korábbi lakosztályában lakott. Ő itt töltötte a mézesheteit is Báthory Zsófiával, aki itt tért át a katolikus hitre 1643. április 5-én. A termeket fából készült közfalak osztották több részre.
A várkápolnát három korábbi helyiségből 1637–56-ban alakították ki.
Ebben tartották az országgyűléseket is addig, míg Apafi Mihály fel nem
emelte a követek számát. 1700-tól római katolikus, 1919-től ortodox
rítusú volt. 1934-ben külső bejáratot nyitottak hozzá. Az 1970-es
restaurálás során nagyrészt a 17. századi állapotoknak megfelelően
állították helyre, leszámítva, hogy kör alakú ablakait négyzet alakúakra
cserélték.
A vár tömlöceiben raboskodott doamna Stanca (Vitéz Mihály felesége), Zólyomi Dávid, Bethlen Miklós, Béldi Pál és Haller János. Utóbbi fogarasi fogsága idején fordította a Hármas istoria és a Pais, a békességes türésnek paisa című műveket.
Építéstörténete
Helyén korábban palánkvár állt, amely valószínűleg a tatárjáráskor
pusztult el. A régészeti vizsgálatok szerint a belső vár északi fala a
15. század közepén épült. A mai vár részei közül elsőként valószínűleg a
Vörös-torony készült el. Később többször említették, hogy külföldi és
erdélyi mesterek dolgoznak a vár épületein, a közönséges munkákat Bethlen Gábor pedig az uradalom jobbágyságával végeztette. 1620-ban valószínűleg a várhoz kötődő munkák nyomán jött létre Fogaras városában a kőműves céh.
A külső vár építési fázisaival kapcsolatban a szakemberek álláspontja eltér. Valószínűleg Majláth István
kezdte meg a munkálatokat. Sebestyén György szerint az ő idejében már
megépült a mainál alacsonyabb külső fal is. Szerinte a
Csatornyás-bástyán látható 1625-ös évszám a magasítás és az új, olasz
rendszerűvé való átalakítás időpontját jelzi. A sáncok kiásásának
időpontját ő a 16. század második felére teszi. Balogh Jolán szerint Báthory István és Boldizsár idejében külső sarokbástyái közül már felépült kettő, sőt talán mind a négy.[3] Kovács András azonban a négy bástya közül legalább hármat Bethlen Gábor művének vél.[4]
Kiállítások
A várban a Valer Literat Fogarasföldi Múzeum kiállításai
láthatóak (névadója az egykori alapító tanár). A múzeum történeti,
néprajzi és szobrászati részből áll. Egyik terme a szélesebb vidék szász és magyar fazekasközpontjainak (Nagyszeben, Homoróddaróc, Nemes, Kerc, Vízakna, Torda, Fogaras, Oláhújfalu) termékeit mutatja be. A népviseletek termében a környék román, magyar és szász népviseletei és egy dragusi szobabelső láthatóak. Az egyházművészeti terem üvegikonokat, imakönyveket, kézikereszteket mutat be, és itt van kiállítva a kissinki evangélikus erődtemplom szárnyas oltára. A Virgil Fulicea Szobrászati Galéria helyi szobrászok műveiből áll.
Források
Kommentáld!