Az aszteroida viszonylag nagy méretű, a becslések szerint 100 méter körüli átmérője lehet, az ekkora égitestek néhány évtizedenként közelítik meg a Földet, nagyjából akkora volt, mint a Tunguz-eseményt okozó égitest. A felfedező a brazil SONEAR obszervatórium volt, 2019. július 24-én sikerült megpillantani az akkor még felénk közeledő kisbolygót. Mivel az égitest a Nap iránya felől érkezett, és a megelőző napokon még sokkal halványabb is volt, így a szürkületi, még túl világos égbolton ennél előbb észrevenni nem lett volna lehetőség.
A felfedezést hamarosan visszaigazolta egy másik, szintén hasonló égitestek távcsöves keresésével foglalkozó csoport, az amerikai ASAS-SN is, ők a brazil észleléstől függetlenül maguk is észrevették a közeledő aszteroidát.
A megfigyelésekből kiszámított pálya alapján rögtön bizonyos volt, hogy elkerüli bolygónkat a 100 méteres égitest, azonban a felfedezés és a találkozási lehetőség között eltelt rövid idő arra is figyelmeztet, hogy bármikor feltűnhet egy veszélyeket rejtő kisbolygó a közelünkben.
A felfedezés után az is kiderült, hogy már korábban is felbukkant számos más obszervatórium felvételein, azonban akkor még nem ismerték fel. Az ilyen felfedezések úgy születnek meg, hogy egy adott égrészről folyamatosan készülő fotókat összevetik a szakemberek, apró eltéréseket, mozgó pontocskákat keresve. Az elmozdulás alapján lehet kiszámítani az adott égitest pályáját, ebből kiderül, hogy már ismert, vagy új az égitest, s azt is kiszámíthatják, hogy vajon felénk veszi-e az útját. Az utólag megtalált korábbi felvételek segítségével egészen pontosan meg lehetett határozni a pályáját, minél több adat áll rendelkezésre, annál biztosabbak a pályaszámítások is.
A sötétkék ellipszis az aszteroida pályája, a piros a Mars, a világoskék a Föld, a szürke a Vénusz, a barna a Merkúr pályája.
FORRÁS: MINOR PLANET CENTER
Az égitest nevet is kapott: 2019 OK, és a pályaadatai alapján az Apollo-típusú kisbolygók közé tartozik. A Nap körüli útját 2,7 év alatt járja be, s a kisbolygóövtől a Vénusz-Merkúr közti régióig terjed az erősen elliptikus pályája.
Egy ekkora kisbolygó, ha becsapódna a Földbe, nagyjából 1 km átmérőjű krátert hagyna maga után, s a becsapódás energiája a hirosimai atombomba harmincszorosa lenne. Összehasonlításul az USA-ban található híres Barringer-krátert egy 45 m átmérőjű vas-nikkel meteorit becsapódása hozta létre.
Az idén már 1162 földközeli aszteroidát fedeztek fel az égboltfelméréssel foglalkozó projektek keretében, ezek az objektumok persze sokkal távolabb járnak az űrben, igen ritka az, amelyik ennyire közel jön hozzánk.
Kommentáld!