madárlép, enyvesbogyó, gyimbor, gyombolyú

A fakínfélék (Loranthaceae) családjába tartozó, félélősködő, kétlaki, gömb alakú cserje. Előfordul lombos fákon: nyárfán, hársfán, akácon, almafán, vadkörtén stb. A fagyöngyfélék családnak több mint ezer faja ismert, hazánkban viszont csak két fajuk él, a sárga és a fehér fagyöngy. A fehér fagyöngy termése borsónyi méretű, fehéres színű, sűrű ragadós nedvű bogyó.

A fehér fagyöngy ágvégeit hasznosítják gyógyászati célokra, melyeket ősztől tavaszig - a gazdafák lombfakadásáig - érdemes gyűjteni.

A fagyöngy a tápanyagok egy részét a gazdanövényből szívja fel, így természetesen a hatóanyag-összetétele is változó lehet. A legjobb gyógyhatást a nyárfán élősködő fagyöngynek tulajdonítják, de ez nem bizonyított. A növény tartalmaz szívre ható viszkotoxint, aminokat (kolint, hisztamint, tiramint), lektint, lignánt, flavonoidokat, fahéjsav-származékokat.

Tea: A fagyöngyteát kizárólag hidegen készítjük. Egy púpozott teáskanál fagyöngyöt adunk negyed liter vízhez, majd egy éjszakán át állni hagyjuk. Másnap kicsit felmelegítjük és leszűrjük. A daganatos megbetegedések kezelésében is alkalmazzák tumor-ellenes hatása miatt. A gyógyszeripar készítményeinek alapanyagaként hasznosítja.

A fagyöngy kiváló gyógyír belső vérzések ellen, serkenti a szívműködést, és használják görcsoldóként is. Magas vérnyomás esetén használják, mert a kísérő panaszokat - a fülzúgást, szédülést - enyhíti. Szívbetegség kezelésében azért hatásos, mert erősíti a szívet, a pulzusszámot csökkenti.

Ne tévesszük össze a tölgyfákon élősködő sárga fagyönggyel, a fakínnal (Loranthus europaeus L.) ! A drog csak óvatosan, orvosi felügyelet mellett használható viszkotoxin tartalma miatt!

A bogyótermések nedvéből régen légyfogót készítettek, a madarászok pedig madárfogó lépet csináltak belőle. A fagyöngy közkedvelt adventi dísz, sok helyen elengedhetetlen kelléke a karácsonyi díszítésnek. A skandináv mitológiában Frigg, a szeretet istennője a szeretet jelképévé tette a fagyöngyöt. A kelta törzsek a téli napfordulós ünnepeikre örökzöld díszeket készítettek, és papjaik a nagy becsben tartott fagyöngyöt adták az emberek kezébe, akik azt amulettként tisztelték. A Szent Iván éjszakáján szedett fagyöngy, amelyet nyíllal lőttek le a tölgyfaágról, hatásos ellenszernek számított villámcsapás, rontás ellen, és elűzte a gonosz démonokat. Éppen ezért előszeretettel akasztották fel a házak mennyezetére.