A sokak által alig várt strandszezon elsősorban a nőkre nézve tartogathat néhány kellemetlen meglepetést.

Szerző: N. Trencsényi Klára

Sokan már a nyári időszakban, vagy annak elmúltával szembesülnek olyan kellemetlen tünetekkel, mint a hüvelyi váladéktermelődés fokozódása, e testnedv színének, állagának, szagának megváltozása. Amennyiben a hüvelyi fertőzésre utaló panaszokkal a kezdeti stádiumban nem fordulunk orvoshoz, a tünetek állandósulhatnak, sőt súlyosbodhatnak. A köznyelven „felfázásos”-nak nevezett tünetek/panaszok (gyakori vizelési inger, vizeletürítés közbeni csípő érzés stb.) már a gyulladásra utaló jelek, amelyek vissza-visszatérővé vagy akár krónikussá is válhatnak. Elhanyagolt esetekben a kórokozók „menetelése” az alsó húgyutakból egészen a veséig tarthat, ahol komoly megbetegedést (pl. vesemedence-gyulladást) is okozhatnak.

A kórokozók nem mennek szabadságra!

Bár a bakteriális vaginózisnak nevezett, a hüvelyt, a húgyutakat, húgyhólyagot érintő fertőzés (és gyakran az azt követő gyulladás) más évszakban is előfordulhat, a fürdési szezonban (az és a hőséghez társuló egyéb tényezők (gyakori és bőséges verejtékezés, de a műanyag alsóneműk és nadrágok, helytelen tisztálkodási szokások stb.), sőt a könnyedén teremtett szexuális együttlétek is kedveznek a betegség kialakulásának.

Ahhoz, hogy megértsük, milyen összefüggés van a strandolás és a hüvelyfertőzés között, tudnunk kell, hogy a hüvely is – akárcsak a bőr és a nyálkahártyák – saját mikrobiológiai védelemmel rendelkezik. A savas vegyhatású közeg ugyanis védelmet nyújt a káros mikrobákkal szemben. Ez a „védőgát” azonban nagyon sérülékeny. Egészséges működését többek között megzavarhatja a klóros vagy szennyezett víz, de egyes gyógyszerek, fogamzásgátlók szedése, a gyakori hüvelyöblítés, a különféle intimhigiéniás termékek gyakori használata is. A savháztartás egyensúlyának felborulása, a lúgosodás irányába való átbillenése (az ideálisnak tekinthető 3,8–4,2 közötti pH-érték 4,5 felettivé válása) következtében megnyílik a „kapu” a kórokozók behatolása előtt, ami igen gyakran vezet húgyúti fertőzéshez.

Jó, ha tudod!

Ma már a hüvelyi pH-tesztet nem csak nőgyógyászati vizsgálatokkal lehet ellenőrizni. A gyógyszertárakban vásárolhatók olyan tesztek, amelyekkel megállapítható az eltérés a normál pH-szinttől.

Védd magad!

Mivel a strandszezonban az egyik legfőbb veszélyforrás a lányokra, nőkre nézve a közfürdők, strandok medencéinek vizét fertőtlenítő klór, amely nemcsak az emberek bőréről a vízbe kerülő mikroorganizmusokat, hanem a hüvely hasznos tejsavbaktériumait is elpusztítja, nagyon fontos, hogy úszás, fürdőzés után tusoljuk le ne csak a felsőtestünket, hanem az „intim zónánkat” is. A meleg, termálvizes medencékben való ejtőzés, de a szabadvízi fürdőzés is kedvez a kórokozók megtelepedésnek, majd a bakteriális vaginózis kialakulásának. 

Fontos, hogy a hőségben kerüljük a manapság divatos szűk, műszálas alsóneműk, testhez simuló nadrágok (legingek) viselését. A baktériumok ugyanis nagyon kedvelik a levegőtlen, izzadt, „befülledt” testtájakat, ahol kedvükre szaporodhatnak.

Bár a strandoláskor elsősorban a fiatal lányok, nők részesítik előnyben a csöppnyi bikinialsókat, a tenyérnyi fürdőholmit kedvelő középkorúaknak sem árt tudniuk, hogy ezek nem védik meg a hüvelybemenetet a baktériumok behatolásától.

A nőgyógyászok, urológusok gyakorta figyelmeztetnek arra is, hogy a kórokozók távoltartásának érdekében a fürdést követően cseréljük szárazra a fürdőruhát, illetve alaposan zuhanyozzunk le, és az alsó testrészeket is töröljük szárazra.

Mit tegyünk a „nehéz napokban”?

A szakorvosok szerint jelentősen csökkenthetjük a hüvelyi felfertőződés kockázatát azzal is, ha a menstruáció idején nem fürdünk, nem úszunk. Amikor nincsenek menstruációs napok, a méhnyakban található nyákdugó a hüvely felől védi a méhet a kórokozók támadásától, ám a havi vérzéskor nyitottá, védtelenné válik a hüvely a kívülről befelé igyekvő baktériumokkal szemben. Ráadásul a menstruációt közvetlenül megelőző és a menstruáció alatti – első és utolsó – napokban megnő a hüvelyváladék pH-ja (6,6 körüli értékhatárig), ezért az alsó húgyutak is hajlamosabbak a fertőzésekre.

Komoly veszélyforrás lehet, ha valaki tamponnal úszik, amely nemcsak a menstruációs vért fogja fel, hanem a fürdővízből származó klórt, baktériumokat is, majd felvezeti őket a hüvelybe, ahol megtelepszenek, és fertőzést, gyulladást okozhatnak. Ennek kockázatát a fogamzóképes vagy perimenopauzális időszakban (a petefészek működésének leállását megelőző időszak, amely még havi vérzéssel jár) lévő nők megelőzhetik, ha megtartóztatják magukat a menzesz idején a strandolástól.

A szakorvosok arra hívják fel azok figyelmét, akik a „nehéz napokban” sem tudnak lemondani a fürdésről, úszkálásról (viszont hajlamosak a bakteriális vagy gombás fertőzésekre), hogy a baj megelőzése érdekében fertőtlenítő vagy hüvelygomba-ellenes krémmel bekent tampont használjanak. A „partraszállás” után aztán azonnal távolítsák el a nedvszívó „hengert”, majd tiszta, bő folyóvízzel alaposan tisztítsák meg a nemi szervük környékét és hüvelyüket, majd helyezzenek fel új tampont.

Tisztálkodj okosan!

A hőségben fokozott figyelmet kell fordítani a tisztálkodásra. A melegben otthon is többször kívánkozunk a kádba, a zuhany alá. A szakorvosok szerint az utóbbi a legártatlanabb és leghatékonyabb mind a felfrissülés, mind a kánikulában virulens mikroorganizmusok távoltartása szempontjából is. 

Bár az intim testtájak tisztántartására megannyi termék sorakozik a különféle drogériák polcain, a nőgyógyászok, urológusok csak a hüvely normális kémhatását biztosító, elsősorban gyógyszertárakban beszerezhető készítmények használatát ajánlják. 

Különösen az izzasztó hőségben, a kellemetlen szagok elkerülése érdekében hajlamosak vagyunk túlzásba vinni a hatásosnak gondolt, ám valójában a hüvely sav-bázis egyensúlyát felborító, így fertőzéshez, majd krónikus gyulladásokhoz is vezető termékek – a parfüm, az intimspray, az illatos törlőkendők,vagy éppen a különféle vegyi illatanyagokkal „felturbózott” zuhanygél, illetve a lúgos vegyhatású szappanok – használatát, vagy a gyakori hüvelyöblítést, de kifejezetten ellenjavallott az illatosított intimbetétek használata is.

Minden év- és napszakban, a meleg időben pedig kitüntetett figyelmet kell szentelni a helyes toaletthasználatnak, illetve az azt követő higiénés teendőknek.

A végbéltáji viszketés a tisztálkodási hiányosságokra, vagy a helytelen tisztálkodási szokásainkra utaló jel lehet. Mivel száraz WC-papírral általában nem sikerül tökéletesen megtisztítani a végbéltájékot, székelés után lehetőleg zuhanyozzunk, használjunk bidét, illetve ezen lehetőségek hiányában benedvesített WC-papírrral törüljük újra át a végbélnyílásunkat. 

Amennyiben felfedezzük magunkon a hüvelyi fertőzés tüneteit (a bő, zavaró, nagyon kellemetlen szagú folyást, a folytonos nedvességérzetet, amely kiterjed a külső nemi szervekre), a diszkomfort-, irritációérzést, vagy a nemi szervet, annak környékét érintő viszketést, haladéktalanul forduljunk nőgyógyászhoz, urológushoz. 

A fertőzést okozó kórokozók nemcsak krónikus húgyúti gyulladásokhoz, majd súlyos felszálló fertőzésekhez (akár elégtelen veseműködéshez), de ún. másodlagos (gombás) fertőzésekhez (pl. kandidiázishoz, azaz a candidabaktériumok elszaporodásához) is vezethetnek.