Ipoly
Az Ipoly (szlovákul Ipeľ) folyó Szlovákiában és Magyarországon, a Duna egyetlen bal oldali mellékfolyója Magyarországon.
Földrajz
Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy tövében (1058 m). Eleinte dél felé folyik, majd Kálnónál délnyugat felé veszi az irányt, belépve a Nógrádi-medencébe. Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé fordul, ezen a szakaszon a magyar-szlovák határon (Nógrád megye) folyik, kivétel a Tesmag és Tésa közötti szakasz, megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál
ömlik a Dunába. A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt
254 km), esése a teljes szakaszon 596 m. Vízjárása rendkívül ingadozó.
Mellékvizek
Jelentősebb mellékvizei:
Jobb oldali mellékvizek-
- Krivány patak
- Masková patak
- Tiszovníki patak
- Sztrácinyi patak
- Kürtösi patak
Élővilág
Magyarországon egyedülálló állat- és növényfajok találhatóak a környéken. Ennek köszönhetően mára a térséget nemzeti parkká nyilvánították (→Duna-Ipoly Nemzeti Park), az 1997-ben
létrehozott nemzeti park több mint 2000 ha érintetlen területet mentett
meg. A két partmenti ország környezetvédőinek kezdeményezésére
megalakult 1992-ben Ipolyságon az Ipoly Unió.
Az 1970-es években a szlovákiai
területen folyószabályozási láz indult el, ez az Ipoly magyarországi
területein is érezhető még ma is. A mára fennmaradt érintetlen
területeket a nemzeti park védi. A folyó Magyarország
egyik legszeszélyesebb folyója: volt rá példa, hogy szinte teljesen
kiszáradt, volt amikor az idegen szemlélő hajózható folyónak látta.
|
|
| Az Ipoly vízgyűjtő területe |
Történelem
A folyó letkési szakaszán 2009 nyarán egy öt méter hosszú, egyetlen tölgyfából kifaragott bödönhajót találtak. Ez az első hajólelet, ami az Ipolyból került elő. A dendrokronológiai vizsgálat szerint a fát legkorábban 1698-ban vághatták ki. A roncsot kiemelték, és ideiglenesen egy bányatóba süllyesztették konzerválás céljából.
Kommentáld!