Gyerek és a zenehallgatás. 

 A kamaszok zenehallgatási szokásaival kapcsolatban kár a szülőknek aggódniuk. Esélyük sincs, hogy beleszóljanak.

El kell fogadni, hogy egy tinédzser, kapja bár addig a leggondosabb zenei nevelést, olyan zenéket hallgat, hogy csak na... Nem kell kétségbeesni, ez természetes folyamat.

Ha jók az alapok, vissza fog találni az igazi értékekhez, addig meg ebben is, mint mindenben, próbálgatja magát.

Azt se felejtsük el, hogy minden műfajban, a dzsesszben, a rockban, a populáris muzsikában is születnek értékes alkotások.

Kezdjük a legavatottabb szakértővel, akit csak e témában meg lehet szólaltatni, Kodály Zoltánnal. „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak" - mondta egy párizsi konferencián.

Kodály arra gondolt, hogy legyen meg az anyában az igény, és némi felkészültség arra, hogy muzsikában is a legjobbat akarja és tudja adni a gyerekének. A babának ugyanis erre van a legnagyobb szüksége, nem arra, hogy az anyukájának minél jobb hallása, tisztább hangja vagy zenei emlékezete legyen. Ez a szándék és ez a tudás minden későbbi jónak az alapja!

A kisgyerekeknek sokáig az élő zene és a személyes kapcsolat a legfontosabb. Ha az édesanyja vagy az óvó néni énekel, látja az éneklő szemét, arcát, mozdulatait, testtartását. Az emberre van szüksége, akire ráhangolódhat, élő kapcsolatra, mert csak az járja át egészen.

Annyian és annyiszor elmondtuk már: énekelni jó, emberi szükséglet, örömforrás, gyógyító erő. Nem baj, ha az anya hallása nem jó, a hangja csúszkál, sose bánja! Ha sokat és örömmel énekelget, rengeteget tesz a gyerekéért. Nem véletlen, hogy sok nőben az anyaság hívja elő ezt a vágyat.

Visszakanyarodunk Kodályhoz, aki azt is mondta, hogy a gyerekeknek csak a legjobbat adhatjuk. A legjobb pedig az, ami kiállta az idők próbáját. Bizony, ilyen klasszikusnak számít a Zsip-zsup kenderzsup, vagy az Ég a gyertya, ég. Nem nagy művek ezek, de a kis zenei formák vezetnek lépésről lépésre a klasszikusokig. Ahogy az anya vagy más énekel, ringatóznak, összekapcsolódnak a dallamban és a szövegben, az létrehozza a katarzist. Az óvodában is az a legjobb, ha az óvó néni énekel, játszik egy hangszeren, amit meg lehet nézni, fogni. A zenehallgatás pedig olyasmi, amihez szoktatni kell a gyereket. Egyáltalán nem jó, ha a háttérben mindig szól valami, még akkor sem, ha a legjobb alkotásokról van szó.

Ha felteszünk egy lemezt, kezdjük egyszerű kis darabokkal, azt lehet követni: elhalkul, felerősödik, most gyorsabb, most lassabb.

Magyarországon el vagyunk kényeztetve jobbnál jobb „zenével barátkoztató programokkal". Kakaókoncert, gyerek-operabérlet, lépcsőházi koncertek, ismerkedés a hangszerekkel. Ezekre érdemes elvinni a gyereket, de a zenehallgatásra nevelés otthon és az óvodában kezdődik egy dal, egy rövidke zenedarab meghallgatásával. A kisgyerekek nagyon szívesen hallgatják, ha nagyobbak, esetleg zeneiskolások játszanak nekik. A háttérzene helyett az értő figyelem kialakítása legyen a célunk.

A zenehallgatás ugyanis nagyon is aktív belső történés.  

                                                           Gállné Gróh zenepedagógus                 


A zenetanulás előnyei:

1.  A korai gyermekkorban kezdődő zenetanulás nagymértékben fejleszti a gyermek agyának azon részét , amely a nyelvérzék kialakulásáért, valamint a logikus gondolkodásért felelős. A legújabb kutatások szerint a zeneoktatás elősegíti a bal agyfélteke fejlődését (ez felelős a nyelvi készségekért is), illetve hogy a rendszeres muzsikálás elősegíti más tantárgyak tanulásának sikerességét is. A zene állítólag képes arra, hogy sajátos módon rendezze az idegpályákat. Ha a gyerek az ismert dalokat új információkkal társítja, akkor az új adatok sokkal könnyebben rögzülnek a memóriájában.

2. Létezik egy érdekes kapcsolat a zene és a térbeli tájékozódás között is (a térlátás az emberek azon képessége, amely által fel tudják mérni mindazt, amit látnak, és valós képet alkotnak a tárgyak méretéről és a térbeli elhelyezkedéséről). Ez a sajátos intelligencia szinte nélkülözhetetlen a gyermek számára, legyen szó bonyolult matematikai feladatok megoldásáról, vagy a tankönyvek bepakolásáról az iskolatáskába.
3. A művészeti karok hallgatói elsajátítják a kreatív gondolkodásmódot, és a problémákat úgy próbálják megoldani, hogy egy adott problémára több lehetséges megoldást keresnek, közben pedig kizárnak minden fölösleges szabályt és feltevést. A művészetekkel kapcsolatos kérdésekre általában több jó válasz is létezik, ezáltal pedig segít gyermekednek önmagára találni és kialakítani a saját egyéni stílusát.

4. A legújabb kutatások kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik zenét, vagy általában valamilyen művészetet tanulnak, sokkal jobb eredményeket érnek el a vizsgákon. Az ilyen tanulók általában a középiskolában is nagyobb jegyeket kapnak, mint a többiek. A zene fejleszti a gyermek kreativitását, az önkifejezést, és erősíti közösséghez való tartozás élményét.

5. Ha a gyerek zenét tanul, akkor bepillantást nyer más kultúrák világába is, és megtanulja megérteni és értékelni azokat, akiknek szokásai, hagyománya eltérnek a az övétől. Az együttérzés és empátia segít "kinevelni" a gyermekből az önző és önkényes magatartást, hidat építve a különböző kultúrák között pedig megtanít arra, hogy már gyerekkorban tisztelni tudjunk más nemzeteket.

6. Azok, akik intenzív zeneoktatásban részesülnek könnyen megtanulják azt, hogy bizonyos részletek hogyan állnak össze egy egésszé, és nagyon jó, alapos, lelkiismeretes szakemberekké válnak a jövőben. Amikor a tanuló egy új feladattal kerül szembe, ez a tudás az, ami arra készteti, hogy tökéletességre törekedjen és az adott tevékenységre összpontosítson.

7. A zenében a tévedés az tévedés, egy hangszer nem szól jól, ha nincs tökéletesen felhangolva, a hangokat jól kell leütni ahhoz, hogy a zene szépen szóljon. Egy fellépés csak akkor jó, ha fárasztó munka és kemény gyakorlás gyümölcse. A zeneoktatás révén a gyerekek megtanulják értékelni a kemény munka gyümölcsét, és megütni a kívánt színvonalat, amelynél jobban semmi sem tükrözi és jutalmazza meg az erőfeszítéseket.

8. A zenetanulás csapatmunkára és fegyelemre is tanítja a gyereket. Egy zenekar csak akkor játszhat jól, ha a tagjai mind együtt, egységesen dolgoznak, ha a hangzás harmonikus, és mindenki előtt egy közös cél lebeg: az, hogy a fellépés tökéletes legyen. Ez elkötelezettséget kíván a gyerek részéről, ugyanakkor rengeteg tanulást, gyakorlást és kemény munkát is igényel.

9. A zene kiváló kreatív kifejezőeszköz lehet a gyermek számára. Ha az alapokat már sikerült gondos gyakorlással elsajátítani, a fejlődésre és önálló alkotásra való törekvés természetessé válik a számára. Az önkifejezési készség fejleszti a gyermek önbizalmát is.

10. A zenetanulás olyan készségeket fejleszt ki a gyerekben, amelyek később hasznosak lesznek, ha az felnőttként boldogulni akar a munkahelyén. A zene a megfigyelés helyett a cselekvésre összpontosít, és megtanítja a gyereket arra, hogy szó szerint mindenütt megállja a helyét. A munkaadók ma már olyan sokoldalú alkalmazottakat keresnek, akik rugalmasak és könnyen alkalmazkodnak. A zenetanulás pontosan ilyen felnőtteket nevel a gyerekekből. Zeneórákon a gyerekek már korán megtanulnak kommunikálni egymással és megismerik a hatékony csapatmunka fogalmát.

11. Az előadások alatt a gyermek megtanul uralkodni a félelmein és kockázatokat vállalni. Egy kis szorongás, izgalom sosem árt, hiszen életünkben gyakran kerülünk nehéz helyzetekbe. Minél korábban és minél többször kell szembenéznie vele, a gyerek annál jobban hozzászokik a félelmeihez. A kockázatvállalás elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy gyermekünk maximálisan ki tudja használni a képességeit.

12. A művészetek tanulása és a zenei nevelés fejleszti a gyerek szépérzékét, kreativitását, és ezek a készségek egész életén keresztül elkísérik majd.   

           (Forrás:www.csaladvilag.hu)