Junko Tabei ( 田部井淳子Tabei Junko (született Ishibashi Junko) , szeptember 22, 1939 - október 20, 2016) ^[1] egy japán hegymászó . Ő volt az első nő, aki elérte az Everest-hegy csúcstalálkozóját , és az első asszony, aki mind a hét csúcstalálkozót felemelte , minden kontinensen a legmagasabb csúcsra emelkedve. Ishibashi Junko született Miharuban, Fukushimában , az ötödik lányban egy hét gyermek családjában.  Ő volt gyenge, gyenge gyermek, de mégis 10 éves korában hegymászást kezdett, egy osztályú hegymászáson a Nasu-hegyre . ^[5] [7] Habár érdekelte a több mászást, a családja nem volt elég pénz egy ilyen drága hobbihoz, és Tabei csak néhány emelkedést ért el a középiskolai évei alatt. 

Junko Tabei a kommunizmuscsúcsáról 1985-ben, két másik japán és négy magyar hegymászóval együtt. Jaan Künnap fotója .

1958 és 1962 között Tabei angol nyelvű irodalmat és oktatást tanult a Showa Női Egyetemen , ahol tagja volt a hegymászó klubnak.  Egyetemen találkozott egy olyan férfi hallgatói csoporttal, akik egy alpesi klubban voltak, és akit csatlakozni akartak. A diplomázás után 1969-ben Tabei alakította ki a Ladies Climbing Clubot: Japán (LCC). A klub szlogenje: "Menjünk egy tengerentúli expedícióra magunkkal", és ez volt az első ilyen jellegű Japánban.

A későbbiekben Tabei kijelentette, hogy megalapította a klubot az idő férfi férfi hegymászóinak kezelésével; Néhány ember például nem volt hajlandó mászni vele, míg mások úgy gondolták, hogy csak a mászás, mint a férj megtalálásának módja. 

Ez idő alatt a hegyekre emelkedett, mint például a Fuji- hegy Japánban és a Matterhorn a svájci Alpokban . 1972-re Tabei elismert hegymászó volt Japánban. ^{[ idézet szükséges ]}

A Tabei LCC-je egy japán női Everest Expedition (JWEE) néven ismert csapatot tartalmazott, melyet Eiko Hisano vezette, és amely megpróbálta összecsapni az Everest-hegyet . A JWEE 15 tagot tartalmazott, többnyire dolgozó nőket, köztük tanárokat, számítógépes programozót és egy fiatalkorú tanácsadót. Ezek közül kettő, köztük Tabei, anyák voltak. ^[8]Miután Tabei és Hiroko Hirakawa 1970. május 19-én sikeresen összefoglalták az Annapurna III- at ^{, az} LCC úgy döntött, hogy leküzdi az Everest-ot. 

Tabei segített megtalálni a szponzorokat az expedíció számára, bár gyakran azt mondták, hogy a nőknek inkább gyermekeket kell emelniük.  A Yomiuri Shimbun újságából és a Nippon Televízióból utolsó pillanatban finanszírozást tudott szerezni , azonban a csoport minden tagjának még mindig olyan összeget kellett fizetnie, amely majdnem megegyezik a japán átlagkeresettel. A pénz megtakarítása érdekében újrahasznosított autósüléseket használnak a vízálló tasakok és a kesztyűk felragasztásához. Kínából is megvásároltak libahúst, és saját hálózsákot készítettek. Az iskolában a diákok a tanárok számára gyűjtött nem használt csomagokat gyűjtöttek össze. 

Hosszú edzés után a csapat 1975-ben kezdte meg az expedíciót, amikor Katmanduban utazott . Ők használják ugyanazon az útvonalon felmenni a hegyre, hogy Sir Edmund Hillaryés Tenzing Norgay vett 1953-ban  Május elején a csoport kemping a 6300 métert, amikor egy lavina tanyáztak. A nőket és azok vezetőit a hó alá temették. Tabei körülbelül hat percig elvesztette a tudatosságát, amíg a sherpa- vezetője ki nem dobta . Tizenkét nappal a lavinát követően, 1975. május 16-án, a Sherpa-kalauz, Ang Tsering, Tabei lett az első nő, aki elérte az Everest csúcsát. 

Eredményének eredményeként Tabei figyelmet kapott: a Nepál királyától és a japán kormánytól érkezett üzenetek, az expedícióról televíziós miniszterek készültek, és személyes megjelenésekkel turnézott Japánban. Ugyanakkor Tabei kényelmetlen volt e hírnévvel. 

Az 1990–1991-es szezonban Tabei elérte az Antarktisz legmagasabb hegyének Vinson-hegység csúcstalálkozóját . ^[13] 1992. június 28-án Indonéziában Puncak Jaya- t gyűjtött össze, és így lett az első nő, aki befejezte a hét csúcstalálkozót . 

A hegymászás mellett Tabei ökológiai szempontból is foglalkozott; 2000-ben befejezte a Kyushu Egyetem posztgraduális tanulmányait, az Everest környezetvédelmi degradációjára összpontosítva. ^[5] Tabei volt a japán Himalája-kalandpénztár igazgatója is, amely globális szinten működik a hegyi környezet megőrzésében. Az egyik bizalmi projekt az volt, hogy égetőművet építsenek a hegymászók szemétének égetésére. Ő vezette és részt vett "tisztításban", Japánban és a Himalájában. 

Tabei feleségül vette Masanobu Tabei-t, egy mászó, akivel 1965-ben Japánban mászott. A párnak két gyermeke volt: egy lány, Noriko és egy fia, Shinya. 

A Tabei-t 2012- ben peritoneális rákkal diagnosztizálták ; azonban sok hegymászó tevékenységével folytatta. 2016. október 20-án Kawagoe -i kórházban halt meg