környezetünk  2012.01.18 | 08:22 A Kárpát-medencében is lehet még vulkánkitörés

A legújabb mérési módszerekkel kimutatták, hogy az erdélyi Szent Anna-tó, a világ egyik legszabályosabb krátertava alatt lehet még kőzetolvadék. 30 ezer éve volt itt az utolsó nagy robbanás, és a vulkanológus szakember szerint nem lehet kijelenteni, hogy több kitörés már nem lesz.

A helyi legenda szerint az 1970-es években még hallották morogni a Szent György-hegyet. A bazaltorgonáiról és szőlőiről híres hegy a Tapolcai-medencében fekszik, a Badacsony, a Gulács és a Csobánc szomszédságában. Cholnoky Jenő geográfus a világ egyik legszebb tájának nevezte a „vulkánok e forgószínpadát". Néhány millió éve még nem volt ilyen szelíd ez a vidék: a hegyek füstöltek és bazaltlávát ontottak magukból. Lehetséges-e, hogy felélednek?

"A Tapolcai-medence olyan vulkáni mező, amelyen millió éveken keresztül újból és újból kialakulhatott egy kis tűzhányó. Ám szinte kizárt, hogy ismét aktivizálódjon. Itt körülbelül 8 millió éve kezdődtek a kitörések, és 3 millió éve értek véget" – mondja dr. Harangi Szabolcs vulkanológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kőzettan-Geokémiai Tanszékének vezetője.

A Szent György-hegy morgásának tartott zaj tehát valami más lehetett, de van-e olyan terület, ahol még működhetne vulkán Magyarországon? „Geológiai szempontból nem az országot, hanem a Kárpát-medencét és a Kárpátokat kell néznünk. Így már érdekesebb a kép, mert az utóbbi években végzett kutatásaink alapján nem mondhatjuk bizonyosan azt, hogy a tűzhányótevékenység teljesen befejeződött ezen a területen" – mondja Harangi.

Nagy kitörés Erdélyben, 30 ezer éve

A Kárpátok belső, a medence felé néző hegykoszorúja zömében vulkáni eredetű. Ehhez tartoznak az Északi-középhegység vulkanikus tagjai is: a Börzsöny, a Cserhát egy része, a Mátra és a Zempléni- (újabban megint Eperjes-Tokaji-) hegység. Ez a vulkáni öv aztán folytatódik Kárpátalján és Erdélyben, ahol a Hargitával zárul. A vulkánok kora az óramutató járásával megegyező irányban csökken: míg például a Mátrában 15-17 millió éve zajlottak a kitörések, addig a vulkáni öv végén, a Hargitához tartozó Csomádon csak néhány tízezer éve.

A Csomád területén először lávadómok – hatalmas vakondtúrásokhoz hasonló kupacok – épültek sűrű, lassan folyós lávából. Később jöttek robbanásos kitörések is, amelyek két szabályos krátert formáltak a hegytömb belsejében: ezeket tölti ki a Mohos-láp és a Szent Anna-tó, a világ egyik legszebb krátertava.

"Olyan nyomokat találtunk, amelyek egy mindössze 30 ezer évvel ezelőtt lezajlott, viszonylag nagy kitörést bizonyítanak a Csomádon. A kitörés központja a mai Szent Anna-tó területe volt, de a kiszórt vulkáni horzsakövek 21 kilométeres távolságban, Kézdivásárhely határában is megtalálhatók. A kitörés nagy erejét a vulkáni felhőből itt kihulló törmelékek mérete, a 2-3 centiméteres horzsakövek is bizonyítják. Ezek 10-15 centi vastag réteget alkotnak, ami azt jelenti, hogy sűrűn potyogtak ezek a kis kődarabok" – mondja Harangi.

Lehet-e újabb kitörés?

Harangiék más kitörések nyomait is megvizsgálták, és azt a következtetést vonták le, hogy a Csomád jóval fiatalabb, mint korábban gondolták. Nem lehet több 200-250 ezer évesnél, és időszakosan, hosszú szünetekkel tagolt rövid aktív szakaszokban működhetett. A kérdés az, hogy bekövetkezhet-e újabb kitörés? A környéken még sok az utóvulkáni működés, de a Csomád „hivatalosan" már nem működő tűzhányócsoport. A jelenlegi szakmai megállapodás szerint ugyanis azok a vulkánok, amelyek az utóbbi tízezer évben nem törtek ki, többnyire inaktívnak tekinthetők.

"Ezt a korlátot nem szabad szigorúan venni. Volt már rá példa, hogy kialudtnak tartott vulkánok feléledtek. Nagyon nehéz eldönteni, hogy egy vulkán végleg kialudt, vagy csak hosszú szunnyadó fázisban van. Az igazán nehéz annak elfogadtatása, hogy attól még a Csomádon is lehet vulkánkitörés, ha most éppen nem látunk semmilyen aktivitást. A kutatásaim miatt kaptam már hideget-meleget, de meggyőződésem, hogy addig nem tehetünk biztos kijelentéseket, amíg nincsenek ezt alátámasztó adatok – mondja Harangi.

A magmakamra vizsgálata

A Csomád esetében is az egyik legfontosabb kérdés, hogy van-e még alatta olvadt kőzetanyag, vagyis magma. A vulkánokat alulról tápláló, olvadékkal kitöltött üreg- és repedésrendszerek, azaz a magmakamrák kutatása az elmúlt években virágzott fel világszerte. Ebben ért el eredményeket – a vulkáni kőzetek vizsgálatával – Harangi és doktorandusz hallgatója, Kiss Balázs.

A két kutató soproni geofizikusokkal vizsgálta a Csomád alatti kőzetek elektromos vezetőképességét (az úgynevezett magnetotellurika módszerével). Mérési eredményeik szerint 2 kilométeres mélységtől egészen 30 kilométerig az elektromosságot jól vezető, még nem teljesen megszilárdult anyag lehet a földkéregben. Az itteni adatok nagyon hasonlítanak aktív (és potenciálisan aktív) vulkánok hasonló vizsgálatával szerzett adatokra. Mindezek alapján Harangiék azt mondják, hogy a Csomád alatt még lehet kőzetolvadékot is rejtő magmatározó.

Ugyanerre az eredményre jutott egy román kutatócsoport is, amely egy független módszerrel, földrengéshullámok sebességadatai alapján vizsgálta a területet. Egy harmadik, korábbi kutatás (amelynek során a földköpenyből származó héliumizotópokat mutattak ki olasz geokémikusok) is arra utal, hogy a Csomád még potenciálisan aktív vulkáni terület lehet.

"Mindezek alapján nem megalapozatlan az a feltevés, amely szerint lehet még vulkánkitörés ezen területen. De hogy lesz-e és mikor, azt senki nem tudja megmondani. Mivel nincsenek kiépítve megfigyelőrendszerek, egy esetleges kitörés előjeleit, például a kisebb földrengéseket nem is lehetne érzékelni. Nagyon kicsi egy kitörés esélye, de nem nulla, és kutatómunkánknak az a célja, hogy minél többet megtudjunk erről a területről. Meg vagyok győződve arról, hogy a Kárpát-medencében még nem zárult le feltétlenül a vulkáni működés" – mondja Harangi.

Simon Tamás
origo.hu