környezetünk  

2012.01.16 | 10:09 A vadászó nagy őrgébics – Éléskamrájával bizonyítja rátermettségét

Ez a vidékünkre téli vendégként érkező énekesmadár – a tövisszúró és a kis őrgébics mellett – egyik gyakrabban előforduló képviselője nálunk a gébicsfélék családjának. Utóbbihoz nagyon hasonlít is, méretén kívül leginkább annak alapján különböztethető meg, hogy mindketten egyszerre nemigen fordulnak elő minálunk, hiszen mire a nagy őrgébics hozzánk érkezik, arra a kis őrgébics már elvonul.

Így télen éppen a nagy őrgébics ideje van, ezért aztán viszonylag sűrűn meg is pillanthatjuk, amint bokrok, fák legmagasabb ágai hegyén, vezetékeken ülve, nevéhez méltóan őrködik. Azonban a látszat persze csal is, mert nem az őrző-védő feladatok ellátása miatt pozicionálja ilyen jól magát. Sokkal inkább azért, mert énekesmadár létére (amelynek leginkább rovarokat kellene hajkurásznia) bizony kisemlősökre (pockok) is előszeretettel vadászik, sőt kisebb madarakat is elkap, így aztán nem meglepő, hogy a tiszteletbeli ragadozó névvel illetik. És egy ragadozónak fontos az alkalmas leshely...

Az igazi ragadozó madarak közül az egerészölyvvel sokszor gyűlik meg a bajunk fényképezésekor: nem várja türelmes alanyként a vakuvillanásokat, egykettőre tovaszárnyal. Nála mindenképpen türelmesebb e szempontból a nagy őrgébics: néhány kattintás erejéig megmarad őrhelyén, persze fejét forgatva figyelőzik, s amikor már túlzónak érzi a közeledést, ő is továbbáll.

A gébicsféléknek érdekes vonásuk az „előrelátás”: a táplálékul elkapott rovarokat nem mind fogyasztják el azonnal, hanem tövisekre szurkálják fel, igazi éléskamrákat hozva létre, élelemszegényebb időkre gondolva. A tövisszúró gébics például erről a magatartásról kapta nevét. De a nagy őrgébics is megteszi ugyanezt, azonban az ő esetében egyfelől nem csak rovarok, hanem kisemlősök is nyársra kerülnek ilyenformán. Másfelől pedig feltűzéseinek nem csak a spájzolás a célja, hiszen gyakran ehetetlen tárgyakat is felszúr, és az ehetőket is hosszú ideig otthagyja virítani a tüskéken.

Ennek a viselkedésnek a legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a hímek így tárják a tojók elé rátermettségüket, területük táplálékgazdagságát, vagyis azok csalogatására használják. De más szempontból is okos madarak a nagy őrgébicsek: ugyan nem nálunk, hanem az Izraelben költő példányoknál figyelték meg, hogy mérgező mivoltukat élénk foltokkal hirdető sáskákat tűztek fel kamrájukba, ám elfogyasztásukkal napokig vártak, amikorra a rovar színe megváltozott, jelezve, hogy a méreganyagok már lebomlottak, így veszélytelenül lehetett lakmározni belőle.
Bár nem fenyegetett faj, a nagy őrgébics Magyarországon védett, míg Romániában csak a gébicsfélék családjának a bevezetésben említett két másik faja (tövisszúró gébics és kis őrgébics) élvez törvényes védelmet.

Dombi Helga
Székely Hírmondó