KÜLÖNÖS HELYEK, ELBŰVÖLŐ TÁJAK - 3. rész

A NYUGATI - ERG FUTÓHOMOKJA

A perzselő sivatagi nap alatt óriási, félhold alakú dűnék kúsznak keresztül szinte észrevétlen a Szahara láthatárig nyúló, aranysárga homok-óceánjának roppant térségein.

Sivár szépségAranyló óceánként hullámzik az azúrkék ég alatt a 78 ezer km2 kiterjedésű Nyugati-Erg riasztó homoksivataga.A tevekaravánokat, hadseregeket, sőt egész falvakat elnyelő homokmegfékezésére tett kísérletek sorra kudarcba fulladtak.

A "haszontalan és pótolhatatlan szépség földje" - így ír a Nyugati-Erg sivár futóhomokjáról Albert Camus, az algériai születésű francia író, aki mindig otthon volt ebben a kísértő, zord sivatagi tájban, ahol fáradhatatlan szelek fújják fantasztikus formákba a homokot, hogy aztán napokon belül szét is rombolják alkotásukat. A sivatagi nap tüze

Földünk egyik legforróbb, legszárazabb vidékévé teszi a Nyugati-Erget, ahol a nappali hőmérséklet a 40°C-ot is jóval meghaladja. Ha pedig a perzselő hőség nem tenné eléggé próbára az ember tűrőképességét, ott van a forró homoktól remegő levegő, melytől elmosódik a láthatár és megzavarodik a szem. Ráadásul az egyforma, sima lejtőjű, éles taréjú, örökké a horizont felé vándorló homokbuckák óceánjának tájékozódást megnehezítő hatása még a legjózanabb megfigyelőt is elbizonytalanítja.

Éltető vízA pálmacsoport árnyas pihenőt nyújt a tűző napon. A legtöbb oázist föld alatti források vagy patak éltetik.

A legtöbb ember több km hosszúságú, lágyan hullámzó, aranysárga homokdűnékre gondol a sivatag szó hallatán (az arab világban az "erg" nagy kiterjedésű homokos területet jelent.).Valójában a Szaharának, a világ legnagyobb sivatagának kevesebb mint negyedrészét borítja homok, területének csaknem 80 %-án kavicsos síkságok, terméketlen sziklás fennsíkok, délibábos sós medencék, valamint groteszk, szél vájta hegyvonulatok találhatók.

Az erg felszíni homokrétegét a szél szeszélye formálja. Ott ahol állandó erős szelek fújnak mindig ugyanabból az irányból, a homok akár 120 m-es magasságig halmozódhat a jól ismert nagy, félhol alakú dűnékben. Változatos légmozgású helyeken, ahol a légörvények miatt mindig más a szél iránya, a buckák különböző minták szerint rendeződnek.A sivatag legkísértetiesebb területének számító Nyugati-Erg vidékén gazdag helyi mondavilág és néphagyomány alakult ki.

A nomádok mesélik, hogy olykor az éjszaka csendjében hasító, félelmetes kiáltásokat hallanak és gyorsan mozgó alakokat látnak, akik a tevekaravánokat követik a sötétben. A valóságosan fenyegető heves homokviharok azonban, amikor a szél rettenetes erővel, hatalmas homokfelhőket kavarva maga előtt száguld végig a sivatagon, több aggodalomra adnak okot. A XIX. századi angol utazó, Sir Samuel White Baker így írja le egy homokvihar kitörését:

"Délnyugat felől hatalmas, barna hegyek tömör vonulatát láttam közeledni, magasan a levegőben. E rendkívüli jelenség olyan gyorsan tartott felénk, hogy néhány percen belül szó szerint vaksötét vett bennünket körül..."

Szemtanúk 480 km széles, mintegy 50km/h sebességgel haladó homokfalakról számolnak be, s keringenek mendemondák egész karavánokat nyom nélkül elnyelő homokviharokról is. Bár a legnagyobb szemcséjű homok nem emelkedik sokkal a talajszint fölé, a finomabb szemcsék és a por másfél-két km magasra szállhatnak, és a vihar magjától távol eső helyeken is eltakarhatják a napot.

A Szahara homokját nagy távolságokra is elhordhatja a szél. 1974-ben, amikor különösen heves homokvihar söpört végig Algérián, a svájci Alpok havas csúcsainak némelyike rózsaszínű lett a Szahara vörös homokjától.

A Nyugati-Erg homokját nem valami távoli helyről sodorta ide a szél, mint azt korábban hitték, s nem is egy ősi, kiszáradt szaharai tenger üledékéből keletkezett.

Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt, amikor az utolsó jégkorszak szorítása engedni kezdett az északi féltekén, a Szahara éghajlata hűvösebb és csapadékos volt; a hatalma, termékeny síkságot folyók szelték keresztül-kasul. Az Európát borító jég olvadásával a nagy nedvességtartalmú atlanti légáramlatok mind északabbra húzódtak, s az akkor már forró, száraz szelek uralta

Szahara vizei lassan elpárologtak. A talaj - nedvesség híján - elvesztette termékenységét, a növényzet elhalt, s a kövér szaharai föld végül kopár sziklák és szállongó homok meddő sivatagjává vált. Ma már csak a nomád tuaregek vándorolnak a Szahara roppant síkságain, ám lehet, hogy a természeti erők s az új jogi szabályozás hamarosan őket is rákényszeríti, hogy végleg feladják hagyományos, büszke életmódjukat.