Természet
Mesebeli Plitvice
Őszi kirándulásunk úti célja a horvátországi
smaragdzöld és égszínkék színű Plitvice-tórendszer volt. Európa egyik
legcsodásabb „vízi alkotása”.
Lezero
Kozjak tavon elektromos hajók könnyítik meg túránkat. A hosszú séta után
jól esik egy kis üldögélés a kellemesen ringatózó hajón, miközben
zavartalanul gyönyörködhetünk a körülöttünk lévő tájban.
Páratlan természeti értékeket őriz a táj, mind növény- mind állattani
szempontból. 1949-ben jött létre a Plitvicka Jezera Nemzeti Park.
Horvátországban hét nemzeti park működik, de a plitvicei a legnagyobb,
és szerintem a legszebb.
1979 óta az UNESCO Világörökségi listáján is
jelen van.
A tavak Karlovactól mintegy nyolcvan kilométerre fekszenek. A
Mala Kapela és a Plješivica hegyvonulatoknál több tucat patak
összefolyásából jött létre a tórendszer. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park
tizenhat nagyobb és két kisebb, lépcsőzetesen elhelyezkedő tavát közel
kétszáz vízesés köti össze, ezek száma a csapadék mennyiségétől
változik.
A Plitvicei-tavak, a Kanadát az Egyesült Államoktól elválasztó
Niagara-vízesés és a Hanakapi’a vízesés (Kauai, Hawaii) mellett az egyik
legnépszerűbb. Évente több mint egymillió látogatót fogadnak. Az
amerikaiak, ezekkel a szavakkal méltatják a tórendszert: „Ha a Grand
Canyont zöld moharéteg borítaná, s szurdokaiban 16 tó és ezernyi zuhatag
sorjázna, akkor egy kicsit hasonlítana a Horvátország délnyugati
részében lévő Plitvicei-tavak Nemzeti Parkra.”
A Rječica, Matica és Plitvica folyók vizében lévő oldott mész
mindent bevon, ami csak elé került. A víz a mai napig kristálytiszta,
több méter mélyre le lehet látni, és ami beleesik, azt idővel
mészkőréteg fedi. Tavak, vízesések, zúgók, források és barlangok
mellett, felett, alatt sétálhatunk, miközben a vadregényes tájban
gyönyörködhetünk. A pallók mellett barna pisztrángok lesnek az arra
járókra, hátha kapnak pár finom falatot. Etetni azonban nem szabad őket
sem!
A hétköznapi turista aligha találkozik medvével, farkassal, hiúzzal
vagy épp vadmacskával, pedig itt élnek, de óvatosak és elkerülik az
embert. Nagy szerencsének volt, amikor még éppen negyed órát töltöttünk a
nemzeti park területén, máris viperába, majd később siklóba botlottunk.
Tisztelettel, távolról figyeltük őket.
A vízesések kőzetének korát 4000 évre becsülik. Legnagyobb vízesése
70 méter magasból zuhan alá, mely különleges mikroklímát ad a
területnek. A víz morajlása, párája és a fények magával ragadók.
A
terület első kutatóinak egyike, Ivo Pevalek botanikus, akadémikus így
jellemezte a tájat: „Víz, tavak, vízesések és erdők máshol is vannak, de
a Plitvice-tavakból csak egy létezik”. Igaza van!
Írta és fényképezte: Lenner Ádám
Kommentáld!