Már csak néhány nap választ el bennünket a 2013-as esztendőtől, és ilyenkor, az év vége felé a legtöbben már a jövőre is gondolnak – miután számba veszik, hogy mi volt az, amit ebben az évben át- és elértek, és mi az, amit nem sikerült elképzeléseikből megvalósítaniuk. Ez utóbbiak, szinte biztosra vehető, sokkal többen vannak.

Az ember, mint egyén s az ország, mint közösség nem lehet meg célok és elképzelések nélkül – ezek hiányában az élet ugyanis közönséges vegetáció, cselekvési irányok nélküli „lesz, ahogy lesz” állapot, ami soha nem volt eredményes stratégia. Az emberi sorsok alakulása azonban – legtöbbször az egyéni, családi élet szintjén is – kisebb-nagyobb mértékben a társadalmi és gazdasági életnek, haladásának, prosperitásának, vagy stagnálásának, netán visszafejlődésének a függvénye.

2012, bár sikeresen túléltük a bejelentett világvégét (nem elképesztő, hogy a XXI. században vannak az ilyen badarságokat komolyan vevők?) – nem volt egy jó év számunkra, könnyű tehát megválni tőle. 2012 mindjárt az év elején tömegtüntetésekkel indult – Raed Arafat leváltása volt az ürügy, de tulajdonképpen a kormányzat iránti elégedetlenség volt az igazi ok –, aztán jött a régi kormány bukása és az igazságüggyel kapcsolatos intézkedések nemzetközi felháborodást kiváltó sorozata, két választás, a helyhatósági és a parlamenti, amelyek szentesítették az igazi kormány-, illetve hatalomváltást: olyan parlamenti többség keletkezett, amely gyakorlatilag bérmilyen, a hatalom részéről jött kezdeményezést keresztülvihet úgy, hogy az ellenzék jószerével bele se szólhat. Ami jó is lehet, ha netalán kiváló, az ország javát szolgáló elképzelések merülnek fel, de rossz is, amennyiben az ellenzék javító szándékú kiigazításait képtelen érvényesíteni.

Mit hozhat tehát a 2013-as év?

A Ponta II., az előzőhez képest alaposan átalakított, felforgatott kormány – és főleg ambiciózus kormányfője – nagy tervekkel vág neki kormányzása első időszakának.

Legutóbb, tegnapelőtt azt ígérte: olyan intézkedésekre is sor kerül, amelyek nem lesznek a választók egy részének ínyére, ugyanis 2004 óta halogatott döntésekre kerül sor.

Tudjuk: az emberek azt szeretnék, ha minél jobban élnének, az is világos viszont, hogy ez csak hosszú és nehéz út végén érhető el.

Legalábbis reméljük, hogy elérhető, az új évhez ugyanis mindig a reménynek kell társulnia. 

Jámbor Gyula
nyugatijelen.com