|
A braunschweigi hercegség pincemesterének fia 1763. november 14-én születettWolfenbüttelben.
A helmstedti egyetem orvosi karán, a freinbergi bányászati akadémián és a göttingeniegyetemen végezte tanulmányait. Igazi polihisztori képzettségre tett szert: foglalkozott matematikával, kémiával, fizikával és földrajzzal, sőt még tudománytörténettel is.
1795–1799 között erdészeti tanár volt a türingiai Walterschausenben. Ezt megelőzően Saarbrückenben gyógyszerészként is dolgozott. 1808-ban került aSelmeci Akadémia akkor alapított Erdészeti Tanintézetének élére, ahol 1809-ben kezdte el oktató tevékenységét. Évtizedeken keresztül oktatta az Akadémián tanuló erdészeket és bányászokat. A magyar erdészeti szakoktatás megalapítójaSelmecbányán halt meg 1832. május 25-én.
Munkássága
Wilckenst tekinthetjük az erdészettudomány első professzoránakMagyarországon.
Az oktatás érdekében rügy-, lomb-, virág- és maggyűjteményeket állított össze. Fiziológiai és növénykórtani gyűjteményeket szerzett be, megtervezte a botanikus kert és a tanulmányi erdő létesítését.
Ötkötetes erdészettana (Forstkunde) kéziratban maradt. A német nyelvű munka első kötetében az általános növénytannal, a másodikban az erdészeti növények ismertetésével, a harmadikban a természetes fatermesztéssel, a negyedikben az erdőhasználattal (benne mellékhasználatként, többek között a vadászattal), az ötödikben pedig mesterséges fatenyésztéssel foglalkozott.
Előadásai az akadémián átfogták az erdészeti tudományok egészét: az erdészeti tervrajzok és térképek, az építészeti rajzok készítésén át a jogismeretig és a bányaácsolásig szinte mindent tanított. Wilckens egyébként Selmecbányát nem találta a legalkalmasabbnak az Erdészeti Tanintézet számára. Az intézmény mégis Selmecen maradt, s európai hírűvé fejlődött.
Érdemei az erdészeti felsőoktatás megteremtésében elvitathatatlanok, és emiatt különösen fájó, hogy egyetlen korabeli, hiteles ábrázolás sem maradt fenn róla. Leírásokból azonban ismerjük a tudós tanár egyéb érdemeit is. Azt például, hogy nemcsak a hallgatókkal, hanem az erdőben, fűrésztelepeken dolgozó munkásokkal is sokat törődött. „Többször járt el a felettes hatóságoknál az erdei munkások élet- és munkakörülményei javításának ügyében. (Még nagybetegen is kijárt a közeli erdőkbe, hogy intézkedései végrehajtását a helyszínen ellenőrizze.)”.
|
Kommentáld!