Szia Ilike ! Aranyos vagy, valóban lassan haladok, még a virágoknál tartok, kezdődött a tanév, s figyelek a fiamra, később már megy a verkli magától is, szorgalmas jó tanuló. Nekem is vannak nagymamától ilyen konyhai eszközeim, őrzöm őket én is mint a kincset.
Szép napot neked, nektek !!!

Válasz

Szia Zsuzsa!
Én is nagyon szeretem a régi dolgokat, sokszor eljátszom a gondolattal hogy milyen jó lenne visszamenni nagyanyáink idejébe. Igyekeztem én is nagyanyám után dolgokat megmenteni és nagyon vigyázok rájuk. Amikor sütök a sodrófa is ráemlékeztet, semmi pénzért nem válnék meg tőle.
Így nagyon várom a képeidet, nem akarlak siettetni, türelmesen várok:-))

Előzmény

Válasz

Szia Ilike ! Én köszönöm, hogy ilyen szép helyekre kalauzolsz el minket, s nekem öröm utána nézni, mert sok mindent megtudhat az ember ezekről a tájakról, és kupálódhatunk is. Meg az én hegyi tündér barátnőm nagyon szereti a meséket, nép hagyományokat, regéket olvasni hozzá, oly sokat dolgozik, s ez pihenteti, hát neki is meg annak a pár embernek miért is ne szereznék így örömet.
De a elismerés és köszönet elsősorban a tiéd, neked jár, mert a képekről láthatjuk miről is szól a történet.

Én most hátvégén az Arborétumba volt itt a Főiskolán, s kimentünk kihasználva az utolsó nyári meleg napot a Múzeumfaluba. Sok képet csináltam csodás virágok is voltak, habár koránt sem annyi mint tavasszal, de a kis falusi porták a faluba nagyon jól sikerültek, meg a szobák berendezései is, a sok régi tárgyakkal, majd megmutatom, de napokig fogok vajúdni vele, mert szeretem őket úgy átadni, hogy ti is lássátok meg benne a szépet.
Én ha tehetném visszamennék egy évszázadot, nem szeretem ezt az életet, de hát ide kellett leszületnem, a hellyel nincs probléma csak idővel késtem el, de nagyon.....

Válasz

Szia Zsuzsa!
Köszönöm szépen az elmaradhatatlan kiegészítést, ha Te nem volnál.....

Válasz

Szia Ilike ! Újra szép helyre kalauzoltál minket !! Ime a kővévált kenyér legendája:

A következő rege is a Kont-fához kötődik, pontosabban a mellette lévő kemencéhez és kőkenyerekhez. Timaffy összeötvözte a különböző változatokat, s így jelentette meg gyűjteményes kötetében Kővé vált kenyerek címmel:

„Héderváron a kastély és a Kont fa között volt egy alagút. Már régen beomlott.
Ahol végződött, van egy kemenceforma domb.
Alá lehet nézni, és benne kővé vált kenyereket lehet látni.

Azt mondják róla a faluban, hogy még régen itt volt a grófék nagy kemencéje.
Itt sütötték a kastélynak a kenyeret.

Egyszer a sütőasszony tilos napon sütött kenyeret. Talán nagypéntek volt, akkor nem szabad kenyeret se sütni, mert a babona szerint ráhullik a Jézus vére. Amint süti az asszony a kenyeret, odament hozzá egy öreg koldus. Kért tőle kenyeret, de az asszony nem adott neki.

Erre a koldus megátkozta, hogy tilos napon sült a kenyér, még hozzá kőszívű az asszony, hát változzanak a kenyerek is kővé! Amikor ki akarta az asszony szedni a kenyereket, akkor látta, hogy valóban kővé váltak.”

Válasz