Klárikám,amikor a gyönyörű álom valóra vált,akkor nem szabad a betegségre gondolni sem.Élvezd a jól megérdemelt nyugalmat,csendet és mindent amit a termeészet közelsége ad.Nálunk reggel 9 óra után nem szabad betegségről beszélni.Addig mindegyikőnk elmondja,ha van panasza és utána csend.Már mindenki tudja a férjem "reguláját"és alkalmazkodik hozzá.Ha megfeledkezik valaki róla már jön is a figyelmeztetés:"Elmúlt 9 óra!".Nekem is van gondom,a férjemnek is,de hála Istennek eddig átvészeltük.Őt 9 éve kétszer szirénáztuk be mentővel a kórházba szivritmus zavarral.Ma már gyógyszert sem használ és kaszálgat,járjuk az erdőt,fát vágunk.Mindegy mit csinálunk csak mozogjunk és legyen haszna is.Én is szives vagyok,pajzsmirigy elégtelenséggel évek óta kezelés alatt állok,zöldhályogom van,de a kezelésekkel eddik hála Istennek mindet egyensulyban tudjuk tartani.Sose búsulom a holnapot,majd ha jön a rossz akkor is ráérek gondolkozni felőle.Mindig örülök mindennek.A napsütésnek,hogy együtt vagyunk a párommal,madár csicsergésnek.Szeretem az embereket.Mindig körbe vagyunk véve fiatalokkal.Jókat kacagunk.Sokszor bolondosabb vagyok,mint ők.A velünk egykorúakkal általában betegségről,kicsi nyugdijakról szól a beszélgetés.Ez nem dob fel senkit.Én mindig ellégedett vagyok azzal ami van,ha tudom,hogy több nem lehet.Minden reggel tornázom,mert ugye engem se kerülnek el a korral járó egyéb örömök,a lemerevedett izmok,recsegő nyak,derék.Aztán bemelegszik és minden megy egész nap.Ha kell a tetőn javitk valamit,mert a férjem 102 kg.-ját nem birja el,szénaboglyát taposok,rakom a fát vágásnál a férjem kezeügyébe.De mindent csak addig csinálunk amig szórakozásnak számit és nem robot.Sikerűlt egy kicsit lelket verni beléd?Örülnék,ha igy lenne!Jó egészséget,jó kedvet,élvezd az életed minden napját,mert minden nap egy ajándék már nekünk!Puszillak sok szeretettel Marika

Válasz

Kedves Mária ! Én is csatlakozom Ibolyához, szebben nem tudnám megfogalmazni. Csak küldd a csodálatos, illatos, nagyon emberi képeidet, mi érezzük a kisugárzásukat és a végtelen szeretetedet a szülőfölded iránt. Nagyon szívesen élnék ott. Gyűlölöm a nagyvárosi forgatagot, a tömeget, az aszfaltot, a poros, fátlan, és a lökdösődő, közönyös tömegtől hemzsegő félelmetes utcákat, ahol mindenki fél mindenkitől, mert nem tudhatják, mikor jön feléjük egy tolvaj vagy egy eszelős gyilkos.
Mi már rég kiköltöztünk a belvárosból. 13 évig Békásmegyeren éltünk a hegyek közvetlen közelében, csendben, nyugalomban egy 10 emeletes panelház második emeletén. Két bűne volt a lakásunknak: kicsi volt /57 négyzetméter/, és nem volt egy falatnyi erkélye sem. Az ablakpárkányokon neveltem a kaktuszaimat, így is boldog voltam, de a férjem kitalálta, hogy vénségünkre legyen egy lakásunk teljesen a természetbe olvadva, hatalmas terasszal, ahol lehet kertészkedni, de nem kell félnünk a betörőktől, mert a harmadik emeleten van. Így találtuk meg életünk egyik legnagyobb ajándékát Csillaghegyen. Nem fogható Erdélyhez, de nyugalom van, hegyek, rétek, vadvirágok, sok fa, lepke, madár, hatalmas ég, nagy, süvítő szelek, hűvös éjszakák, tücsökzene, közeli és távoli kutyaugatás... Időnként még mindig azt hiszem, hogy egy gyönyörű álom az egész. Belerokkantam a lakásra való várakozásba és a költözésbe. Előtte se voltam egészséges, de most gőzerővel támadott meg minden nyavalya. Egy-két napja érzem úgy, hogy nagyon lassan ugyan, de kezd visszatérni az erőm. Várjuk a képeidet! Sok szeretettel: Klára

Válasz

Kedves Mária ! Köszönöm, hogy elolvastad, amit irtam. Boldogan fogom nézegetni a többi képet is, csak küldd bátran és fotózzál, mert az Isten a legnagyobb müvész, és valóban sziv kell hozzá, hogy visszatükrözze amit alkotott. Szeretettel ölel : Ibolya.

Előzmény

Válasz

Kedves Ibolya!Köszönöm a meleg szavakat!Valóban nagyon szeretem ezt a vidéket,szeretek itt élni.Valahogy ugy vagyok vele,mint a szülő a gyermekével:a legszebbnek,a legjobbnak látom és büszkén mutogatom másoknak is.Szeretem a fákat,köveket,a friss vizű patakokat,forrásokat.Ha százszor kimegyek ugyanarra a helyre akkor is gyönyörködöm benne.Ezt soha nem lehet megunni.A képeimmel szeretném megmutatni hol és hogy élünk.Nem értek a művészi fotókhoz.Inkább a szivemmel csinálom.De hát ilyen csodálatosan szép tájból nem lehet rossz képeket csinálni.Látnod kéne a nagy kiterjedésű afonya telepeket,a véget nem érő málnásokat.Olyan gazdag ez a vidék.a Jóisten sok mindent megad.Nem kell dolgozni érte csak kinyujtani a kezedet és begyűjteni.Nekem is volt egy néhány tő nemesitett áfonya,de nem lett belőle semmi.Egy-két évig kinlódott aztán kiszáradt.Biztos érezte,hogy itt nincs mit keresnie a sok vadon termő mellett.Megpróbálom ezután is megosztani veletek az élményeimet,bemutatni az itteni embereket,életformát.Szeretettel:Marika

Válasz

Marikám, a királyfi elment hófehér paripán, s Neked itt hagyta az áfonyát! S milyen finom, már csorog is a nyálam....Hajni

Válasz

Kedves Mária ! Nagy örömmel nézegettem a képeidet, látszik hogy szereted ahol élsz. Fantasztikus lehet csak ugy kimenni az erdőbe és áfonyát szedni ! Egy éve én is megpróbáltam a kertemben termeszteni, vettem a Bakker cégtől 3 tövet, de még az idén nem temett, lehet, hogy sosem fog! Sok örömet és jó egészséget kivánok, és még sok ilyen szép képet, hogy mi is örülhessünk veled.Szerettel : Ibolya.

Válasz