Tündérhonból mindig várjuk a híreket, így van, nagyon szeretjük Marikát és a kedves baráti társaságot, úgy pont mint Király Erzsikét és a többi kedves barátunkat Erdélyből.
Remélni tudom csak, hogy a hideg beállta a szobákba vezényel mindnyájatokat, s a nyári élményekkel együtt a mostani őszi eseményekről is túdósítanak majd minket !!

Válasz

Marika majd csak enged a gép a makacsságából és akkor hozod a szép képeket.
A kellemes humorod szép képeid a szeretetre méltó kedves barátaiddal üde színfolt vagy a klubban. {nagyon szeretünk téged} mondhatom többes számba ugye kedves klubtársak.

Válasz

Hoztam volna,hoznék én több képet is,ha engedné a net.Kénye-kedve szerint válogat a képek között és vagy feltölt egy párat vagy semmit.Remélem lesz jobb is!Addig is sok szeretettel ölellek benneteket.Ha ritkán tudok jelentkezni is,de azért veletek vagyok és ti se felejtsetek el egészen!!

Válasz

Marikának köszönöm a csodás képet, mint mindig, Zsuzsinak pedig a "regét" a Nyergestetőről.

Válasz

Nyergestető

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

1965

A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve

Válasz

Szia Marika! Gyönyörű képeket hoztál,mint mindig!

Válasz