A párizsi Notre-Dame Victor Hugo első hosszabb lélegzetű műve.

1828-ban kapott megbízást a megírására, ekkor el is kezdte gyűjteni hozzá az adatokat, ám 1830-ban - pár nappal azután, hogy hozzáfogott a regény végleges formába öntéséhez - munkáját megszakította a júliusi forradalom. Emiatt a mű csak egy év késéssel, 1830 tavaszán látott napvilágot, ám a késés nem vált a kárára.

Hugo forradalomban gyűjtött élményei gazdagabbá, színesebbé és életszerűbbé tették a megfogalmazást, ami különösen érződik például a lázadó tömeget leíró résznél.

Victor Hugo e remekműve a Walter Scott által megteremtett történelmi regény hagyományait követi.
Élénk tabló a XV. századi Párizs életéről-a nyüzsgő városban előkelő ünnepségek, különös mulatságok és nyilvános kivégzések váltják egymást a Notre -Dame előtti téren.

Hugo két fejezetet szentel a gótikus templom leírásának, bevezetve az olvasót a katedrális legrejtettebb zugaiba is. Ezután a torony kő mellvédjének szédítő magasából a maga személyes Párizs-látképét tárja az olvasó elé.

Az egyik fal vésett felirata-aankhé8sors9-rávilágít a történet mozgatórugójára.
Quasimodo sorsa megpecsételődik, amikor anyja a születése után a Notre-Dame lépcsőjén hagyja. Caude Frollo főesperes fogadja örökbe, s felcseperedve Quasimodo a templom harangozója lesz, hogy torz és púpos testét a torony rejtse el a kíváncsi párizsiak tekintete elől.

Frollo tiltott gerjedelemre lobban Esmeralda, a katedrális előtti téren táncoló gyönyörű cigánylány iránt. A főesperes ráveszi Quasimodót, hogy rabolja el a leányt, amit a királyi íjászok kapitánya, Phoebus, megakadályoz, mivel maga is szerelmes Esmeraldába. Quasimodót elfogják, és rabtartói megalázzák. Miután különös kegyetlenséggel megkorbácsolják, Esmeralda vizet ad neki, Quasimodóban reménytelen ragaszkodás ébred a lány iránt.

Esmeralda és az általa elbűvölt három férfi történetéből szerelem és álnokság drámája bontakozik ki. A szerelemtől elvakult Frollo kémkedik Phoebus és Esmeralda után, majd féltékenységi rohamában leszúrja a kapitányt. A főesperes tettért Esmeraldát elfogják és halálra ítélik.

Quasimodo bátor szabadítási kísérlete ellenére a leányt végül felakasztják. Amikor a toronyőr meglátja Esmeralda élettelen testét a bitófán, így kiált fel:” Ó, ez volt minden, amit szerettem.” A megváltó szerelem témája egyetemes húrt pendített meg.

Válasz