Az orchidea, és a szinonimája a kosbor név eredete is elég pajzán történetekre vezethető vissza.

Az orchidea név eredeténeknek két változata van: Az egyik, hogy a növény neve a görög, illetve az hasonló orvosi latin „orchis” szóból származik, melynek jelentése „here”. Ennek magyarázata pedig az, hogy egyes európai orchidea fajnak a gyökerei ikergumók, melyek nagyon hasonlítanak a férfiak páros szervére.

A másik magyarázat egy görög mítosz, melyben az Orchis névre hallgató ifjú egy bacchanália (a bor- és a mámor istenének Bacchusnak tiszteletére tartott, nem éppen az erkölcsösségről híres ünnep) alkalmával beleszeretett egy szűz Bacchus papnőbe és magáévá akarta tenni. Hogy a koitusz megtörtént-e, vagy sem, arról megoszlanak a fennmaradt mondák, ám a lényeg az, hogy az emberek és a többi papnő emiatt nekiestek Orchis-nak, és testének darabjait szétszórták a közeli mezőn. A fiú apja visszakövetelte gyermekét az istenektől, de azok nem teljesítették kérését, viszont úgy rendelkeztek, hogy Orchis darabjai minden évben tavasszal virág formájában visszatérhetnek a földre, s ez a virág lett az orchidea.


A kosbor név pedig onnan eredhet, hogy a középkorban a kosok porrá tört heréjét is alkalmazták a nemi vágy serkentésére. De akár orchideának, akár kosbornak nevezzük, máshol is szexuális jellegű gyógyhatást tulajdonítottak neki:

Az ókorban az ochideagumókkal még a születendő gyermek nemét is befolyásolni próbálták – a friss, duzzadó gumó kisfiú, a száraz, összeaszott gumó lányutód születésének kedvezett hitük szerint.

Az ókori görög ifjak kosborból font koszorút viseltek a föld termékenységének ünnepén, Démétér napján és azt tartották, hogy a gumók fogyasztása lehetővé teszi az erőteljes és egészséges nemi életet, és fogyásztásával minden férfi Priaposzhoz, a férfiasság és az emberi termékenység mitológiai alakjához válik hasonlóvá.


Egy másik legenda szerint Szíria királyára, Antiochusra olyan erővel hatott a vörös színű orchidea gyökeréből főzött serkentőszer, hogy egymás után hetven nőt elégített ki (valószínűsíthető, hogy a vörös színű orchidea virág (lásd lent) kinézte is megihlette a szíriai király fantáziáját.)


Angliában és Törökországba is a XIX. század közepéig a bíbor kosbor gyökerének felhasználásával készült, salep elnevezésű szer hétköznapi italnak számított, és a a vágykeltők kategóriájába tartozott. De ugyanígy kedvelték Indiában, Afganisztánban, Németországban és Görögországban is. (A kelet európai országban tapasztalható népszerűségét feltehetőleg nagyrészt a hatásával kapcsolatos hiedelmek tartják életben máig is).


Kínában a legkívánatosabb nőket orchidea illatúnak nevezték.

totokán népre. Manapság az orchideát, amivé az istennő változott – vaníliának nevezzük, kinek/minek értékét már az aztékok is felismerték és a spanyolok számára az adót is többek közt orchideában fizették.