A szentesi zsinagóga 1868–1872 között épült romantikus stílusban Knábe Ignác budai építőmester tervei alapján. Felújították 1997–1998-ban Terney László építészmérnök tervei alapján, s Városi Könyvtárként működteti Szentes város önkormányzata.

A zsinagóga architektúrájában a gótikus, a barokk és a közel-keleti stílus együttes alkalmazása romantikus hatást kelt, monumentális voltát külön kiemelte az alacsony kovácsoltvas kerítés, amely a zsinagóga bejáratát és parkját körülvette. A templom színes ablakaira az adományozó családok szimbólumait festették. 1901-ben tatarozták először, majd újból 1910-ben, ekkor a villanyvilágítást is bevezették. Az aranyozott új tórát 1912-ben avatták fel. A templomban rendszeres hitélet folyt 1944-ig azzal együtt, hogy a zsidó népesség sorsa egyre nehezebb lett a két világháború közt.

1996. évben Szentes város vezetői elhatározták, hogy a Városi Könyvtár részére felújítják az épületet, egyben a Magyarországi Hitközségek Szövetségével is megegyeztek, hogy a templom eredeti külső architektúráját megőrzik, de belső építészetét az ezredvég könyvtári igényeinek megfelelően tervezik. A pályáztatáson egy helyi építészmérnök, Terney László (1947–1998) építészmérnök és munkatársainak terveit fogadták el. A zsinagóga külső architektúrájának helyreállítását, s belül a modern könyvtár kialakítását egymással összhangban oldotta meg Terney László, nem egyszerűen tervezőmérnök volt, hanem olyan ember, aki értett a művészeti stílusok nyelvén is. A monumentális légterű templom négy szintre osztásával és egy alagsor kialakításával 1300 négyzetméteres helyhez jutott a Városi Könyvtár. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy az új épületben jusson egy szoba, egy holokauszt-emlékhely, amelyben dokumentálják a zsidók mártíromságát. Az izraelita mártírok emléktábláival a fődíszbejáró bal oldali szegletében találkozunk, amelynek szegélye a volt zsinagóga kovácsoltvas kerítés elemeiből készült. Egy-egy márványtábla őrzi az első tervező mérnök, Knábe Ignác, s a felújítást végző tervező mérnök, Terney László nevét. Terney László még megérte 1998-ban az épület ünnepélyes felavatását, de már nagyon beteg volt, hamarosan meghalt. Sok szentesi polgár, aki ismerte Terney László édesapját, Terney Bélát[1], helyette is büszke volt fiának alkotására.