Karácsonyra jön a Húsvét, életre a halál,
Születésnek víg ünnepe most bánatot talál.
A Golgota legtetején áll három feszület,
Középsőn az Isten Fia, szenvedve is szeret.
Hogyan jutott el odáig, hogy ez lett a sorsa ?
Tanított és csodákat tett, nem figyelt a rosszra.
Pilátus a kezét mossa, ám választ ő sem ad,
Érzi belül, rossz döntést hoz, ha ártatlant kiad.
A zsidó nép üvölt, tombol, feszítsd meg, feszítsd meg !
Vére rajtunk s gyermekünkön, megérdemli, tedd meg !
Nekünk nem kell olyan király, ki esendő, szegény,
Mi egy új Messiást várunk, aki erős, kemény.
Krisztus szenved a kereszten, s a Golgota hasad,
Halálakor ketté válik, két darabra szakad.
Eltűnik a Nap az égről, elsötétül a tér,
Isten jelzi a magasból, hogy Fia visszatér.
Elmúlik a nagyszombat is és eljön vasárnap,
Magdolna a sírhoz indul, arca csupa bánat,
De a sírnál egy angyal szól: nincs itt akit keres,
Feltámadt az Isten Fia, a sírhely már üres.
A Megváltó testet ölt és megjelenik újra,
Apostolok csodálkoznak, nem vártak az Úrra.
Egész testét elborítják a gyógyuló sebek,
Tamás az, ki kételkedik, de győznek a hegek.
Eljött a nap, s az Úr Jézus Istenhez mennybe szállt,
Megváltotta a Föld népét, küldetése lejárt.
Féltőn nézi a világot és ha kérjük segít,
S egyszer eljön megítélni, ki nyerő, ki veszít.
Ez az ünnep nem szomorú, csak szent és gyönyörű,
Harmadnapra feltámadás, borúra jön derű.
A halálunk nem elmúlás, s ha testünk bevégzi,
Vár reánk egy szellemvilág, tovább fogunk élni.
Kommentáld!