Összetartozunk
Merre vagy Erdély, merre vagy Székelyföld?
Hosszú évek kérdése, kíváncsiság vágya,
Megérett az útra kelés határozott elszántsága.
Kell tudnom, milyen magyarságom, magyarsága.
Mit elhallgattak tanulmányi éveim alatt,
Megtanultam egy röpke hét alatt.
Magyar vagyok, jó vagy rossz nem tudom,
Erdélyt járva, magyarral találkozva, már tudom.
Nem kell a politika bűzös lehelete.
Inkább simogassa arcom, Bucsin-tető éltető szele,
Lábam, Csíksomlyó földjét érinthesse,
Korondi tányérom, székelykáposztával legyen tele.
Székelyek falvait csodálattal látva,
Bárcsak ilyen lett volna, gyermekkorom világa.
Mily édes szó Anyaország, csak ott hallhatom,
Ki ellőtt határt húztak, tőle másként nem is hallom.
Halld meg kint élő magyar!
Édesanya soha nem lehet mostoha.
A sors most úgy akarta,
Hogy sok testvéred lett ostoba.
Magyarországi magyar!
Miért vagy te magyar? Mert határon belül élsz?
Másban magyarságot már nem is remélsz?
Önző belső magyar, kérdezd önmagadtól neved,
Tudd meg gyorsan, Székely hord-e magyaron kívül más nevet.
Ne éljünk a mának, adjunk reményt a holnapnak.
Indulj kételkedő, nyisd fel szemed,
Ne engedd, hogy más használja eszed.
Szégyen a világra, hogy egykoron határt húztak közénk,
Ne engedjük, hogy ma, falat állítsanak fölénk.
A Székely Himnuszt sokan könnyezzük,
Adj reményt Istenem, hogy egymást újból szeressük.
„Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.”
(2004.12.05.) Főglein Antal
Kommentáld!