FIRTOS LOVA LEGENDÁJA

„Lakott Firtos várában egy szépséges tündérkisasszony.

Ez a tündérkisasszony megszeretett egy szegény dali legényt, de a tündértörvény olyan volt, hogy nem találkozhattak egymással szívük szerint, mindig éjnek idején kerültek össze a tündérkert filagóriájában.

A legény minden áldott este fellovagolt a meredek sziklán, a tündérkisasszony pedig kiállott a vár fokára, megfogta a legény kezét, s úgy segítette föl.

Egy este megint várja a szegény legényt a tündérkisasszony. Jő a legény, vágtat felfelé nagy bátran, s mikor a vár fokához ér, nyújtja a kezét a tündérkisasszony felé. De ebben a szempillantásban megsiklik a ló, a legény magával rántja a tündérkisasszonyt, s a rengeteg mélységbe zuhantak.

A ló pedig fennakadt a szikla oldalán, odatapadt, s azon módulag kővé változott. Még most is rajta van a nyereg s a kantár. Hanem, hogy a szavamat össze ne keverjem, ezt a lovat a tündérkisasszony ajándékozta a legénynek, s azért hívják Firtos lovának. De aztán ez a ló nem is hiába, hogy tündér lova volt, mert most is az ő színe változása után jár az idő. Mikor ennek a kőlónak fehér a színe, meleg napok járnak, mikor pedig színében megsötétetik, hosszú eső lesz utána..."

A legendának az a valóságalapja, hogy a hegyoldal porózus kőzete száraz időben fehér, nedves időben magába szívja a párát és szürke színűvé válik.

A Firtos-hegy körüli települések néveredetéről is szól a legenda:

„Volt egyszer egy székely ember, s annak három fia. Mind a három legénysorban volt, meg akartak házasodni. Mondta nekik az apjuk:

– Hát gyertek, fiaim, ki a határra, hadd osszam el köztetek a földeket.

Kimentek a határra, ott egy darab helyet kimért, s mondta a legidősebb fiának:

– Ez a hely a tied!

A fiú aztán ide falut épített, s ennek a falunak Etéd lett a neve. Mikor a nagyobbik fiúnak kimérte a helyet, továbbmentek, és a középsőnek is kimért éppen akkorát. De a mérés után azt mondta:

– Erről még szólok ma.

A középső fiú is falut épített erre a helyre. Ennek a falunak Szolokma lett a neve.

Hanem, hogy szavamat ne felejtsem, míg az apa a középső fiának méregette a helyet, a harmadik nem győzte várni, míg rákerül a sor, s ingerülten mondta:

– Adj hát nekem is, apám!

Az apa kimérte a harmadik helyet is, s a harmadik fiú is falut épített ide. Ennek a falunak Atyha lett a neve.

– Itt pedig én lakom – mutatott a saját településére. Ez volt Énlaka."

A legendákat Benedek Elek feldolgozásában közöljük.