Jelenleg a dolomitkopárok legnagyobb része fekete és erdeifenyővel van betelepítve, és a sziklagyepeknek csupán töredékes, rontott állományai maradtak meg, illetve regenerálódnak, többek között a leégett fenyvesek helyén. A fenyőállományok általában sűrűk, a gyepszintjük igen gyér. A sziklagyepek nem egy jellemző faja azonban kis egyedszámban, de jelen van túlélőként itt is, mint a lappangó sás (Carex humilis), deres csenkesz (Festuca pallens), magyar rozsnok (Bromus pannonicus), sziklai perje (Poa badensis), korongpár (Biscutella laevigata), a védett kövér daravirág (Draba lasiocarpa), henye boroszlán (Daphne cneorum), árlevelű len (Linum tenuifolium), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera ssp. hirta), a fokozottan védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp.regis-stephani), stb

A sziklagyepek igen gazdagok védett fajokban. A fentieken túl előfordul a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), sárga koronafürt (Coronilla coronata), hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), borzas vértő (Onosma visianii), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), hegyi árvalányhaj (Stipa pennata), kékes borkóró (Thalictrum minus ssp. pseudominus), tarka imola (Centaurea triumfetti ssp. aligera), gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare, nagy pacsirtafű (Polygala major), tarka kosbor (Orchis tridentata).

Az eredeti vegetációt - a kitett dolomitgerincek sziklagyepei mellett - bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek alkották (a mélyebb völgyekben, északias kitettségben, stb. értelemszerűen cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes fragmentumokkal). A fenyvesekben változó mennyiségben jelen vannak a molyhos-tölgyesek fajai is, főként a virágos kőris (Fraxinus ornus), néhol sajmeggy (Cerasus mahaleb), elvétve molyhos tölgy (Quercus pubescens), a védett budai berkenye (Sorbus semiincisa), valamint cserjék: sóskaborbolya (Berberis vulgaris), húsos som (Cornus mas), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), ostorménfa (Viburnum lantana), fagyal (Ligustrum vulgare), stb. Érdemes külön kiemelni a cserszömörce (Cotinus coggygria), a karsztbokorerdők egyik társulásalkotó fajának jelenlétét: több helyen jókora sarjtelepet alkotva tenyészik közvetlenül a dolomitgerincek északias áthajlásán. Ugyanígy az erdei gyepszint több jellemző faja is megtalálható több-kevesebb mennyiségben, mint a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a védett turbánliliom (Lilium martagon), a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), stb.