A dolomitkúpokra hajdan homok települt. Ez nagyrészt lehordódott, a kevésbé meredek hátakon és oldalakon azonban most is ott van, és a rögök lábát is mindenütt homoklepel fedi. A két alapkőzet határán gyakran dolomitmurvával kevert homokon érintkezik a két, florisztikailag közismerten rokonságot mutató növényzet, hisz az alföldi homokpusztáknak és a középhegységi dolomit-sziklagyepeknek sok közös faja van. Ezért is különösen érdekes és értékes terület ez, melyen kisebb-nagyobb állományokat alkotva megjelennek a nyílt és zárt homoki gyepek is: az


Évelő nyílt homokpusztagyep (G1, Nyílt homokpusztagyepek) és a
Homoki sztyepprét (H5b Homoki sztyepprétek).

(Valaha homoki tölgyesek is lehettek itt, hiszen például a közeli, piliscsabai Homok-­hegyen ma is megtalálhatók.)

A meszes homok és a dolomit itt élő közös fajai közül való sok egyéb közt a magyar szegfű (Dianthus pontederae), a fényes sás (Carex liparicarpos), a naprózsa (Fumana procumbens), a mezei üröm (Artemisia campestris), a molyhos napvirág (Helianthemum ovatum), a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a pusztai ternye (Alyssum tortuosum), a homoki ibolya (Viola rupestris), a szibériai harangvirág (Campanula sibirica), a védett fajok közül a pedig az apró nőszirom (Iris pumila), a hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans), a szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), stb. Egymás közelségében jelenik meg két hasonló megjelenésű pázsitfűféle, a dolomiton élő deres csenkesz (Festuca pallens) és a homoki gyepek vezérnövénye a magyar csenkesz (Festuca pallens).

A homokpusztai növények közül kiemelendő a védett homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata ssp. arenaria), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a homoki kocsord (Peucedanum arenarium), a homoki imola (Centaurea arenaria ssp. tauscheri), a homoki vértő (Onosma pseudarenaria ssp. tuberculata), a kései szegfű (Dianthus serotinus), a fényes poloskamag (Corispermum nitidum).

A többnyire kunkorgó árvalányhajas (Stipa capillata) zárt homoki gyepekben jellemző az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a zászlós csüdfű (Astragalus onobrychis), a pelyhes zabfű (Avenula pubescens), a rezgőpázsit (Briza media), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), a buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), az aranyfürt (Aster linosyris), a citrom kocsord (Peucedanum oreoselinum), és itt él a védett Sadler-imola (Centaurea sadleriana), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a kései pitypang (Taraxacum serotinum), valamint elvétve a kis holdruta (Botrychium lunaria).