KÁROLYFALVA

Károlyfalva (németül Karlsdorf) egykori önálló község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1985 óta Sátoraljaújhely része.

A Zempléni-hegység délkeleti lábánál fekszik, Sárospatak és Sátoraljaújhely között, Sátoraljaújhely központjától 6,3 km-re délnyugatra.

Közeli települések: Rudabányácska, Végardó, Makkoshotyka, Hercegkút, Sárospatak, Sátoraljaújhely.

Története

A terület a Rákóczi-birtokokhoz tartozott, s a szabadságharcot követően a királyra szállt. Trautsohn Leopoldus Donatus német herceg vette meg a 28 településből álló birtokrészt. A herceg fia, Trautsohn János Vilmos látva a nagy néptelenséget és a munkáskéz hiányát, németországi birtokairól, a Fekete-erdő vidékéről svábokat telepített a területre.

A telepesek három települést alakítottak a környéken: Rátkát, Hercegkutat (eredetileg Trautsondorf) és Károlyfalvát (eredetileg Carolfalve, Karlsdorf – a herceg fiáról elnevezve). A Károlyfalvát alapító 16 család először a Sárospatak melletti Somlyód-hegy oldalában szállt meg, később behúzódtak a jelenlegi szélvédettebb helyre, a hegyek alá, ahol előbb kiirtva az erdőt, házakat építettek maguknak. Az állami adóktól 6 évig, a földesúri szolgáltatás alól 3 évig kaptak mentességet, s a kiirtott területeken hozzákezdtek a földműveléshez.

Mindez az 1750-es évek első felében történt. Dujardin báró, a jószágigazgató 1752. július 11-én kötött szerződést a betelepültekkel. A családok 15 hold földet és kaszálót kaptak. 1752-ben már kocsmát és egy közös sütőkemencét építettek, 1777-ben pedig templomot. Nagyon nehezen éltek, többen visszaszöktek Németországba, áttelepülés is volt a három község között, s 1785-ben újabb családok is érkeztek Németországból.

Az 1770-es években történt az országban az úrbérrendezés. A falunak ekkor semmilyen urbáriuma nem volt, nem jobbágyoknak, hanem „szabadmenetelű” embereknek vallották magukat. A Trautsohn-családnak 1776-ban magvaszakadván ugyanis az uradalom ismét a kincstárra szállt, s annak kezén maradt 1806-ig. Ekkor szerezte meg a birtokot herceg Bretzenheim Ferdinánd, aki Lindau melletti birtokáról költözött ide.

Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 233 fő (113 nő és 120 férfi) élt a faluban, 42 házban. A lakosok szántóföldi gazdálkodással, szőlőműveléssel, állattartással foglalkoztak, és követ bányásztak a Kapitány-völgyben. A határok pontos megállapítása híján a pereskedések a patakiakkal folyamatosak voltak a legeltetés, az erdő- és a bányahasználat körül. A két közeli sváb falu, Károlyfalva és Hercegkút nemegyszer összefogott jogainak védelmében. A sok huzavona csak az 1848 utáni úrbéri megváltással ért véget.

Látnivalók


Megyer-hegyi tengerszem (hajdani malomkőbánya) a Megyer-hegyen
Rákóczi-fa a Hosszúhágón
Szép kirándulóhelyek, turistaútvonalak a környékbeli erdőkben
Pincesorok
A településen áthalad az Országos Kéktúra.