Tihanyi Bencés Apátság

A Tihanyi Templom! Kihagyhatatlan, megkerülhetetlen, figyelmen kívül nem hagyható. Hogy is lenne az, mikor tiszta idõben, mikor a pára nem rejti leple alá, Kenesérõl, Siófokról is látható. De a másik irányból, Keszthely felõl közelítve jó elõre megmutatja impozáns tornyait, melyek kecsesen az ég felé nyújtózkodnak. Idõnként, ha alacsonyan szállnak a felhõk, tornyait elrejti a kíváncsi szemek elõl, ettõl még titokzatosabbá téve ezt a csodálatos, majd ezer éves építményt.

Sok csuda dolgot láttak már vastag falai, dacolva a történelem és a politika viharaival. Látták, és végigszenvedték a tatárjárást, szisszenve nézték, amint Dózsa Györgyöt izzó trónra ültetik.
Átélték a török uralom alatt Buda elfoglalását, a mohácsi vészt, a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeit majd bukását.
A világosi fegyverletételkor repedtek a kíntól falai, majd tudomásul vette a kiegyezést.

Aztán jött elgyötört tornyaira jónéhány békeév, de csak azért, hogy átélje az elsõ világháborút, meggyötörje Trianon, majd szörnyülködve végignézze a második világháborút is.
És azt hitte vége. Hogy ismét szebb napok jönnek, hogy teheti azt amire építtetett. De nem, mert jöttek az oroszok, és még a puszta léte is veszélybe került. Igazán akkor riadt meg, mikor a tihanyi kálváriát lerombolta az esztelen politika. De nem hiába nyúlnak az ég felé tornyai... megmenekült.

És... látott engem is felnõni! Bár ez nem volt akkora történés az életében, mint az enyémben. Látta ahogy elõször még pólyában az átkos rendszerben szinte lopva megkeresztel Hegyi Lajos apát úr (kinek késõbb mély, öblös hangjától mindig tartottam, de közben végtelenül szerettem). Örült akkor is, mikor alsó tagozatosként a közeli iskolából a megtûrt hittanóra után hétvégén felmentem a lépcsõin, hogy ministráljak buzgón. Helyet adott elsõáldozásomnak, bérmálásomnak, esküvõmnek is.
Csakúgy, mint más tihanyi ember életében, az enyémben is meghatározó szerepet töltött és tölt be ma is. Büszke vagyok rá. Bárhonnan, bármily távolról is térek haza, lelkem megnyugszik mikor megpillantom, és beérek a faluba, az általa õrzött szûk kis utcácskák közé.

Most itt áll, teljes pompájában ragyog fehér köntösébe bújva, méltóságteljesen áll a dombtetõn, és várja híveit, kik jönnek is a világ minden tájáról, hogy megcsodálják, hogy imádkozzhassanak, lelki békét találjanak benne.
A magyar kultúra egyetemes része, féltõ kezek óvják, építik és szépítik, hogy unokáink is láthassák, erõt meríthessenek meghitt falai között. Altemplomában nyugszik I. András, a falai közt élt rövid ideig az utolsó magyar király, IV.Károly és felesége Zita királyné.
Ma számos kulturális rendezvénynek ad helyet, orgonakoncertjei messze födön ismertek, vonzzák az érdeklõdõket.

Válasz