Elsétálunk a emlékhelyre, a Pápa térre.

Fákkal körbeölelt kis tér, a monumentális Krisztus szoborral.
Szikrázóan süt a nap, szél borzolja a fák lombját.
Madarak repkednek, csicseregnek........... Csend és béke...

Egyszerre megrohannak az emlékek.... A fiam háta mögötti nagy pusztán 20 évvel ezelőtt az akkor 11 éves kislányommal ott álltam 300 ezres zarándokseregben, s éltettük a mára már Boldoggá avatott II. János Pál Pápát.

Első alkalommal nyílt meg a határ, s a az elcsatolt területekről átjöttek magyar testvéreink !!!

Felejthetetlen, fájdalmasan torokszorító érzéssel álltunk ott, csorgott a könny a szemünkből, mikor ezer és ezer torok zengte a Székely Himnuszt:

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha,
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha!

Keserves múltunk - évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában éljünk boldogan!

Másfél ezer évben Csaba király népe*
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

* saját átírás, eredetileg:
Már másfél ezer év óta Csaba népe

Hős szabadságát elveszté Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints,
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.

Ki tudja innen merre visz a végzet
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát királyunk itt vár a te néped,
Székely nemzeted, Kárpát-bérceken.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Háborgó szélben, zúgó tengeren,
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Édes Szűz Anyánk könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet,
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában éljünk boldogan.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Haláligában meggyötörten él,
Szemünk a korbács százszor eltalálja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,
MEGÁLL A SZIKLA, NEM PORLIK TOVÁBB
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma népem, üdvöd hajnalát!

/ szövegét Csanády György írta 1921-ben
zenéjét Mihalik Kálmán szerezte
a szöveget 2002-ben Pap Gábor és társai egészítették ki /