Ha valakinek még rombolni támad kedve e csodás versek elolvasása után,--hát,--had ne mondjam el,--hogy mi történjen vele!Nagyon jó dolog ilyen figyelemfelkeltő,tanulságos elgondoltató verseket olvasni!Védjük természetes környezetünket,mert szemet gyönyörködtető és tele van számtalan csodával!!A friss levegőről nem is beszélve!!!Puszi.Évi

Válasz

Fantasztikus! Az ötlet, a tábla, a vers, MINDEN!

Válasz

Zsuzsikám,lehet tudni,hogy ki készitette ezt a CSODÁT?

Válasz

TUDJÁTOK*-E ?
Az erdő imájának több változata is van !!!

Svájc, J. B. Bavier verse:

Az erdő imája

Ember!
Én vagyok otthonod melege, hideg téli éjszakákon
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap heve éget
Én vagyok az ágy, amelyben alszol
És a fa, amelyből hajóid építed
Én vagyok kapád nyele és kunyhód ajtaja
Én vagyok bölcsőd és majdan koporsód fája is
Én vagyok a jóság kenyere és a szépség virága
Hallgasd meg imámat: Ne pusztíts el!
(Leipold Árpád fordítása)

német erdész Hannes Tuch (1906-1986) verse.

Az erdő kérése
Ember!
Én vagyok otthonod melege, ha a téli szél fúj,
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap heve perzsel,
Én vagyok házad védő sisakja és asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben nyugvásra találsz,
Én vagyok vitorlás hajódnak fája,
Én vagyok a vizek őrzője és a szarvasok pásztora,
Én vagyok a bot, amire támaszkodsz és az, aki a szelektől véd,
Én vagyok fejszéd nyele és házad kapuja, ajtaja,
Én vagyok bölcsőd fala és ravatalod deszkája,
Én vagyok a múltról regélő rovás és a hegedű csengő-síró hangja,
Én vagyok a kenyér és a virág, a jó és a jóság!
Hallgasd meg kérésem: Ne pusztíts el!
(Leipold Árpád fordítás)

Keresztesi Béla Magyar erdők című könyvéből:

„Az erdő sóhaja
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjúságodat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet: - Ne bánts!"
(Fekete István fordítása)

eredeti Tuch-féle vers erdejének üzenete:

Ember!
Bölcsődtől a koporsódig veled vagyok,
Ezer-féle hasznot adok,
Ezért hálátlan ne légy,
Ha már nem védsz,
Legalább ne pusztíts!

Válasz

Zsuzsikám, annyira szép!

Válasz