Kedves Erika ,köszönöm szépen a megemlékezést és a képet.
Szeretettel Erzsike

Előzmény

Válasz

Chernel István természettudós sírja Kőszegen...
Köszönjük szépen a képet, s a megemlékezést Erika !

Válasz

Chernel István 1865. május 31-én Kőszegen született Chernel István. Apja, Chernel Kálmán elsősorban történész volt, de érdeklődött a természettudományok - főleg a madártan (ornitológia) iránt -, ez jó indíttatás volt István számára. Középiskoláit Sopronban végezte el, nagy hatással volt rá természertajz tanára, Fászl István, aki a madarak preparálására is megtanította. 1877-ben, 12 éves korában kezdte el írni naplóját, melyben madártani megfigyeléseit rögzítette. Első cikke, mellyel szakirodalmi működését megkezdte a Vadász Lapban jelent meg 1882-ben.

Szülei közigazgatási pályára szánták, ezért joghallgatóként négy évet töltött a pozsonyi majd a budapesti egyetemen, de a jogi szakkönyvek mellett, a könyvtárban már akkor elkezdte tanulmányozni a madártan irodalmát. Egyetemi hallgatóként bejárta a Velencei-tó környékét, ellátogatott a Hanságba és a Kis-Kárpátokba, ahol madártani megfigyeléseket is végzett. 1887-ben Erdély madárvilágát tanulmányozta. Abban az évben ismerkedett meg és kötött életreszóló barátságot Herman Ottóval, a polihisztor alkatu természettudóssal, akiről menyasszonyának így írt 1888-ban: "Nem hiszed milyen roppant sokoldalu tudománya van e zseniális embernek! S milyen szép, egészséges nézetei, független jelleme! Inkább nyomorog a haza szolgálatában becsületesen, mint uralkodik becstelenül."

1888-ban, az egyetem elvégzése után apja kívánságára közigazgatási gyakornok lett Sopronban, de már 1889-ben beadta lemondását, visszatért Kőszegre, hogy csak a madártannak éljen. "Én ez egyszer nem születtem erre a pályára. Hiába minden erőlködésem, önmegtagadásom" - írja.

1890-ben már országosan is ismert kutató, sőt az 1891-es budapesti II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszust előkészítő bizottság tagjává is megválasztották.

Állandóan járta az országot, madártani megfigyeléseiről naplót írt, jegyzeteket készített. 1891 nyarán feleségével, Rótth Dorával - aki fő segítőtársa volt - Norvégiába utazott. Tromső* szigete és környékének madárvilágát tanulmányozták. Elsőként bizonyították, hogy a rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) és a viztaposó (Phalaropus hyperboreus**) e szigeten fészkel. A Nassa incrassata és a Patella vulgata kagylófajok tromsői előfordulását is felfedezték. Expedíciójukról "Utazás Norvégia végvidékeire" című, 1893-ban megjelent kötetében számolt be. Chernel István nem csak a megismert és felfedezett madárfajok életéről ír, hanem szemléletesen bemutatja az eléje terülő világot: a tengerből kiemelkedő hatalmas kopár sziklákat, s a gleccserek halvány kékes-fehér jégszikla tömegeit. Művében külön fejezetet szentel a lappoknak, e sajátságos népfajnak, mely ősi szokásait, nyelvét, kultúráját megtartotta. Könyvében a geológiai, födrajzi, etnográfiai és történelmi részletek leírásánál, - saját megfigyelései és tapasztalatai mellett - felhasználta a külföldi szakirodalmat is. Művét 57 fénykép teszi teljessé.

Válasz