Mariazell város Ausztria Stájerország tartományában, Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye, híres zarándokhely.

A név eredete, legendák

A város neve

1157. december 21-én este érkezett meg a környékre egy Magnus nevű bencés szerzetes St. Lambrechtből az ottani apát megbízására, hogy az itt élők lelkipásztora legyen. Magnus magával hozta fából faragott kedves Mária-szobrát is. Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, amelytől nem tudott tovább menni. A szerzetes a Szűzanyához fordult segítségért, imája meghallgatásra talált, a szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta az útját. Megérkezvén a szobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köré („Maria in der Zelle”), amely hamarosan a vidék hitéletének központjává vált.

A Henrik-legenda

Henrik, Morvaország őrgrófja és felesége is olyan súlyos köszvényben szenvedett, hogy már az ágyból sem tudtak felkelni. Egy éjjel álmukban Szent Vencel azt mondta nekik, hogy bízzanak a Szűzanyában és egészségük visszanyerése után zarándokoljanak el hozzá Mariazellbe, ahol hálájuk jeléül emeljenek templomot. Így is tettek, elrendelték a templom megépítését, majd visszatértek hazájukba.

A legendában szereplő Henrik (1197-1222) valószínűleg I. Ottokár király testvére lehet.

A Lajos-legenda

I. Lajos magyar király ellen a törökök 200000 fős sereggel vonultak, akikkel szemben a 20000 fős sereg helyzete szinte kilátástalan volt. Lajos ekkor az oltárán tartott Szűzanya kép elött a magyarok védőasszonyához fordult imájával, hogy a nagy szükségben ne hagyja el Magyarországot. Ezután egy álomban mergjelent a Boldogasszony aki támogatásáról biztosította, avval hogy győzelem esetén Zellbe menne és egy templomot építene, és odahelyezné a képet. Felébredvén a mellén találta azt a Mária-képet, amelyet rendesen egy kis oltáron tartott. Ezt égi jelnek tekintve vonult a harcba, ahol hatalmas győzelmet aratott a tatárok felett. Hálából seregével együtt felkereste Mariazellt, ahol hálája jeléül a templomot építetett és oda ajándékozta az arannyal és drágakövekkel díszített képet és sok más értékes, a címerével ellátott kincset[1].
A legenda történelmi alapokon nyugszik, I. Lajos magyar király 1342 és 1382 között uralkodott, bár a csata időpontja bizonytalan, a történészek a hagyományok alapján az 1364. évet valószínűsítik. Az Eszterás-féle kútforrás (1690) 1363-at említ, azonban a tatárokkal Erdélyben 1345 február 2-án csatázott, - éppen Gyertyaszentelő Boldogasszony - napján veri meg serege a tatárokat. Az osztrák források megerősítik, hogy a templom gótikus stílusba átépítették 1340-1380 körül.