Andalúzia

(spanyolul Andalucía, IPA [andaluˈsiˑa] vagy [andaluˈθiˑa] ) Spanyolország európai részének legdélebbi tájegysége és autonóm közössége. A Gibraltárral és Portugáliával is határos tartomány a Sierra Nevada több ezer méteres csúcsaitól egészen a Costa del Sol homokos tengerpartjáig terjed. Andalúziát világszerte gyönyörű városairól, mecsetjeiről, a bikaviadalokról, pompás lovairól és sherryjéről ismerik.

Természetvédelem

Nemzeti parkjai:

Doñana Nemzeti Park (Parque Nacional de Doñana) - Huelva és Sevilla tartomány
Sierra Nevada Nemzeti Park (Parque Nacional de Sierra Nevada) - Granada és Almería tartomány

Történelem

A föníciaiak kora

A föníciaiak erős kolóniát hoznak létre a déli partvidék legendás városában, Tarsisban. Első világosan körvonalazható államuk, Tartésszosz királyság a Guadalquivir torkolatánál feküdt. Írott törvényeik voltak, a mezőgazdaság és a fémművesség erős városfejlődést alapozott meg.
A rómaiak kora: Baetica

A rómaiak az i. e. 2. században hódították meg a mai Andalúziát és Lusitania provinciával együtt létrehozták Hispania Citeriort, mely a leggyorsabban és legszervesebben romanizálódó területek közé tartozott. Szenátusi és császári ellenőrzés alatt állt, mely a római közigazgatás alapegysége volt. Plinius szerint 175 fallal övezett város volt a területén: 9 kolónia, 10 római és 27 latin város, 6 szabad város, 3 föderáció, 120 adófizető község. Baetica a szőlő, az olajbogyó, a búza és az árpa ill. a gyümölcstermesztés központja

A vizigót uralom

Először ez a régió, Sevilla volt a vizigótok központja, de ez áthelyeződött Toledóba. A vizigótok (nyugati gótok) kereszténységet felvett nép volt, ma is sok templomuk nyoma fellelhető a mai templomok alapjaiban (például a cordóbai Mezquitában

Az arab uralom: „A csodás al-Andalúsz”

711-ben az arabok (mórok) Tárik hadvezér vezetésével (7000 gyalogos berber harcos) átkelve a Gibraltári-szoroson a félszigetre, beavatkoznak a vizigót polgárháborúba és uralmuk alá hajtják a területet.

714 után Asztúria, Galícia, Baszkföld kivételével a damaszkuszi Omajjádok tartománya lesz az egész félsziget.

732-ben a Tours-i csatában (magyar nyelvterületen poitiers-i csata néven ismert), Martell Károly kiűzi az arabokat Galliából (csaknem a teljes mai Franciaországból), de részben e déli frank területek, valamint a mai Spanyolország és Portugália szinte teljes területei még évszázadokig a mórok kezében maradnak. Az arab-mór uralom központjai: Córdoba, Sevilla, Granada, gazdasági központjai: Málaga, Almería.

Córdoba fénykora

756-ban a Córdobába menekült I. Abdar-Rahmán omajjád uralkodó megalapítja a Córdobai Emirátust, önálló államát, mely a félsziget jelentős területére kiterjed. A korszakban bevezetik a mesterséges öntözést, fejlődik a selyem- és fegyvergyártás, felvirágzik a gazdaság és a kultúra. A Córdobai Emirátusra általában jellemző a vallási türelem; a keresztények közül sokan áttérnek az iszlám hitre.

778-ban Nagy Károly vereséget szenved a roncesvalles-i hágóban, ezzel elveszti meghódított területeit; Roland gróf halála.

928–1031 között a Córdobai Kalifátus kora (központ: Toledo). III. Abdar-Rahmán felveszi a kalifa címet. Ez az andalúziai mór kultúra csúcspontja, mecsetek, könyvtárak, paloták épülnek. 930-ban a kalifa elfoglalja Északnyugat-Afrikát.

1031-ben III. Hisám, az utolsó omajjád kalifa megbukik; a kalifátus 20 független részbirodalomra hullik szét.

1086-ban észak–afrikai berberek, az almorávidák megvédik az iszlám államot a keresztények hódításaival szemben, és a déli területeket egyesítik afrikai birodalmukkal.

1146-ban az almorávidák birodalmát meghódítják a berber almohádok, akik megszilárdítják az iszlám uralmat.

1212-ben Mohamed-al- Naszír kalifa vereséget szenved Tolosa mellett a keresztény seregektől, az almohádok birodalmának széthullása; Córdobát, Cádízt és Sevillát visszafoglalják a keresztények.
Granada fénykora

1238–1492: a granadai emirátus a Naszridák uralma alatt áll. 1238-ban Beni Naszr megalapítja az emirátust Malagával és Almeríával, Granada a félsziget leggazdagabb városa s egyben kulturális központja.

1246-ban Granada mór uralkodói a kasztíliai király adófizetőivé vállnak, hogy elkerüljék a fegyveres harcot.

1292-ben az emirátus elveszíti Tarifát, Gibraltárt, Algecirast, e területek Kasztília kezére kerülnek.

1300–1400 között: Granada kulturális fénykora. 1333-ban Gibraltár visszahódítása.

1479-ben IV. Sixtus pápa rendeletet ad ki a Granada ellenes keresztes hadjáratról.

1481-ben Kasztília tizenegy éves harcot kezd a mórok ellen, melyben Európa legjobb hadserege vonul fel a mórok ellen. 1492-ben Málaga és Granada visszavétele után XI. Abu – Abdallah Afrikába vonul vissza, a mórok és a zsidók kiűzése visszaveti az ország gazdasági fellendülését.

A tartomány neve a középkori arab megszállók (mórok) által létrehozott állam, al-Andalúsz nevéből származik, amelynek bizonytalan eredetű végső forrása valószínűleg vandálok lakta területre utal.

Válasz