krakper Megjelenés ideje: 2012.05.18.
BABITS MIHÁLY:
Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én, s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek -- de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -- mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.
Kommentáld!